Bakos Noémi: Népi gyógyítás az orvosi piócával Kenderesen és környékén (2008) / 1086-2008

Kb. looo pióca eltartására szolgált a következő edény is. Lágy fából készült hordót különböző nagyságú lyukakkal átfúrt, függőleges deszkával két egyforma részre osztottak. Az egyik részt, kb 15 cm magasságig agyag és föld keverékével töltöttek meg és annyi vizet öntöttek rá, hogy ne csak áztassa teljesen át, hanem még az üresen hagyott másik részben is néhány cm magasan álljon a viz. A hordó alján a vizcseréléshez dugóval elzárható lyuk volt. Az egészet vászonnal jó erősen lekötötték, nehogy elszabaduljanak. Kevesebb piócát vászonnal lekötött, máztalan kőedényben igy főleg a mult században -, vagy szélesszáju üvegekben tartották el. Egy tiz literes edénybe legfeljebb loo piócát lehetett rakni. A vizet 3-4 naponként cserélték, ilyenkor a piócákat tiszta vizzel - szita alkalmazásával - le kellett öbliteni. Az edényt időnként alaposan ki kellett tisztitani. A Magyar Gyógyszerkönyv 19o9-es kiadása szigorúan előirja, hogy "A beteg, vagy az elhalt állatokat azonnal távolitsd el a többi közül, az edényt azután faszénporral tisztitsd meg és a vizet azonnal ujitsd fel"; Télen a viznek csak néhány °C-kal kellett melegebbnek lenni fagypont felett, nyáron pedig rendes folyóviz hőmérsékletűnek /lo-2o °C/. Az edényt hűvös, sötét, jól szellőztethető, gőzöktől mentes helyre állitották, a piócákat a fénytől óvni kell. Télen, fagyos időben érkezett pióca-kiildeményt nem volt szabad azonnal fűtött helyiségbe helyezni. Utoljára 67-ben volt Kenderesen a gyógyszertárban pióca /kb. 5o db-ot kaptak/, az üveg tisztítására a dolgozók közül senki sem vállalkozott, igy a gyógyszerész maga kénytelen volt kitisztítani. Az üvegben a vizcsere naponta történt. Vinczer Géza 52 éves kenderesi gyógyszerész - korábban Tiszaroffon dolgozott - utoljára a hatvanas évek közepén tartott piócát.