Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 8 ­Ugyanitt néhány elhagyott szarkafészekben vörös vércse /Falco tinnunculus/ telepedett meg. Ezek a környező legelőkön vadász­nak. Sajnos nem valószinü, hogy visszajönnek, ugyanis az erdő mellett haladó utat idén betonozták és ezzel alaposan megbolygat­ták a környéket. Egy közeli erdőcskében viszont 2 pár egerész­ölyv /Buteo buteo/ fészkel. Gyakran látni őket, amint a magasban keringenek, feltételezésem szerint más erdőkből is jönnek az it­teni legelőkre vadászni. Kék vércséket /Falco vespertinus/ is gyakran látni errefelé. Ezeknek valószinüleg az Apavári-erdőben van kolóniájuk, de feltételezésem szerint máshol is fészkelnek errefelé. Ők nem annyira a legelők vadászai, jobban respektálják a szántókat. Igaz, nyáron a sáskák évadján ők is a legelők fölött mozognak. Ilyenkor gyakran szitálnak a juhnyájak közelében, de még a legelőn átmenő ember felzavarta sáskákat is előszeretettel fogdossák. Kekem kedvencem ez a kis ragadozómadár. Különösen szép szines, kisebb testű himjeit figyelem meg örömmel. Mintha csak egyéniségük lenne, egyikük rögtön felrebben, amint felé közelitek, a másik olyan közel enged magához, hogy kedvemre gyönyörködhetek szineiben. A szeme körüli piros kör, vörös hasa és gatyája, kékes­szürke háta és szárnya; ezen szinek együttese nem mindennapi lát­vány. Emellett még értelmes madár is. Nem fél a hatalmas John-Deer traktor zúgásától, amikor az szánt, hanem bátran a nyomába ered, és a felszinre került pajorokat, felzavart rovarokat szedegeti. Ekkor haragszanak rá a varjak is legjobban, valószinüleg azért, mert itt kifejezetten konkurrens a táplálékszerzésben. A varjak leginkább kettesével, hármasával támadnak, néha öten-hatan is. Ilyenkor a kis horgascsőrü 10-20 másodpercig türi a megujuló roha­mokat, aztán amikor oldalba taszitják, kénytelen-kelletlen arrébb libben. Április elején 3 kabasólymot /Falco subbuteo/ figyeltem meg. Va­lószinüleg fészekkereső fiatalok voltak, mivel a már emiitett szar­katelep körül igen sokat mozogtak. Végül azonban nem találták meg­felelőnek a helyet és odébbálltak. Nem kizárt, hogy az Apavári-er­dőben találtak otthonra. Téli ragadozó-vendégeink közül itt is a gatyás ölyv /Buteo lago­pus/ a leggyakoribb. Egészen április elejéig megfigyelhető, amint ez a jellegzetes, fehér farokfedő-végü közepes termetű ragadozó a levegőben köröz, majd leszáll a földre és újra felrebben.

Next

/
Thumbnails
Contents