Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 9 Kis-sólyom /Palco columbaria/ még nem került a szemem elé, de már megfigyelték errefelé. A Csillag ut menti vizenyős réten március elején egy rétisast /Haliaetus albicilla/ láttam, sajnos csak rövid ideig, mert észrevett és elszárnyalt. A bugái rizsföldeken február-márciusban többször is megfigyeltem kékes rétihéja /Circus cyaneus/ himeket, egyszer egy tojót /ami nagy valószínűséggel kékes rétihéja volt/ is. A bucsai úttól beljebb, attól mintegy 500 m-re szálldostak. A már többször emiitett Apavári-erdőnek azonban más lakói is vannak, mint ragadozók, vagy varjak. Szarka /Pica pica/ azonban itt is szép számban fészkel. Másik tarka varjúfélénkből, a szajkóból /Garrulus glandarius/ jóval kevesebb él errefelé. Bár az év minden szakában, de csak elvétve lehet látni türkizkék szárnyfoltjainak villanását a ritkás helyeken. Egyébként az erdő énekesmadár-faunája a környező szántókhoz-legelőkhöz viszonyitva gazdag. Az erdő szélének jelentéktelen külsejü, de annál jellegzetesebb madara az erdei pityer /Anthus triviális/, szinével majdnem teljesen beleolvad az erdőt övező, méteres, és majdnem mindig szalmasárga fűbe, már csak akkor vehető észre, mikor felröppen. Idén elég kevés mutatkozott belőlük, ami azzal magyarázható, hogy a fészkeik túlnyomó részt a Hortobágy-Berettyó jobb parti gátjai és az erdő között vannak. Ezen a területen azonban a hirtelen hóolvadás és a csatorna magas vizszintje olyan "mocsarat" produkált, amelynek vize helyenként - sajnos - még a gumicsizma szárát is belepte. Ez a hatalmas viztömeg -a korán érkező pityerek pechére átlagosan csak április végére, sok helyütt május közepére tünt el, akkor is rothadt-nedves füvet hagyva maga után. Másik egyszerű külsejü madár a mezei veréb /Passer montanus/, mely "polgárosodott" rokonával, a házi verébbel /Passer domesticus/ ugyancsak gyakori látványt nyújtanak errefelé. A kuposcsőrüek listája azonban nem merül ki a verebekkel. Az egyik leggyakoribb pintyfélénk a tengelic /Carduelis carduelis/. Előszeretettel mutatkozik kisebb csoportokban a földutak mentén. Az erdei pinty /Pringilla coelebs/ sem tartozik a ritkaságok közé. Szivesen csipegeti táplálékát a földről, elsősorban az árnyasabb helyeken. A zöldike /Carduelis chloris/ már jóval ritkább, őkeme inkább a cserjéseket, esetleg a fiatalosokat kedveli, azonban ott