Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 20 odébbállnak. A fácán itt is gyakori, de fogoly már csak elvétve látható. A legelőknek vendégeik is vannak. Átvonulóban szivesen állnak meg pihenni a kisebb 50-100 fős darucsapatok a nedves réteken. A lapályosabb részeket tavasszal és ősszel parti madarak lepik el, nagyjából azok, melyek a környék más vizeit is, bár az itteni réteken és szántó-belvizeken partfutókat és liléket is megfigyeltem. Itt emliteném meg észrevételeimet a parti madarak táplálkozásával kapcsolatban. A koratavasszal érkező csapatok leggyakrabban a hóolvadással keletkezett szántó-belvizeket és füves tocsogókat keresik fel, nagyobb mértékben az előbbieket. Ezek hideg vizében leginkább csupasz levéllábu rákok, pl. tavaszi tócsarák, valamint evezőlábuak, azaz kandicsrákok /Cyclops, Diaptomus/ találhatók, ezek valamennyien oxigénigényesek. Április közepére a belviz/sikviz/-foltok nagyrészt már kiszáradnak, illetve lecsapolják őket, igy a madarak a füves tocsogók melegedő vizeit szállják meg. Ezekben a tócsákban már a melegebb vizeket kedvelő ágascsápu rákok, pl. vizibolha /Daphnia/, kerekesférgek /Rotatoria/ élnek, sőt megjelennek a szúnyoglárvák is. Április végétől a füves tócsák szervesanyag-készlete kimerülőben van. Ekkor a parti madár csapatok kissé szétszóródnak, de májussal máris uj táplálkozóhelyként jelentkeznek a rizsföldek, ezek már ki is tartanak egészen aratásig. Május közepén a tócsák vize az erős felmelegedés miatt másodlagos rothadásnak indul, melynek nyomán újból megjelennek a vizibolhák, a vizi férgek, szúnyoglárvák, sőt a viz tetejét elborítják az apró sziki legyek. Nagyjából hasonló táplálékot nyújtanak a rizsföldek és a nyári esőzések nyomán keletkező tocsogók is. Nyár végén uj táplálékforrást az alacsony vizszintü lehalászott halastavak jelentenek. A rizsföldeken a viz levezetése után a vizi madarak máshová nem mehetnek, mint az állandóan vizenyős lapályokra és a mocsarakra. Az október végével beinduló esőzések azonban újra hideg vizű tocsogókat varázsolnak mindenfelé, melyek kandicsrákjai már kitartanak jövő év tavaszáig. Ezzel a kör bezárult... Az északkeleti határrész legelőit és szántóit szivesen keresik fel a ragadozó madarak is. Télen gyakran látható gatyás ölyv, olykor kékes rétihéja is. Melegebb időszakokban vörös vércse, kékvércse és egerészölyv vadászik itt rendszeresen. Esetenként bar-