Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 19 lálhatók. A Tilalmasi Allami Gazdaság a Nagy-legelő nyugati részét az utóbbi években felszántotta és fűmaggal bevetette, a többi terület azonban még ma is ősi jellegű. A legelők megfelelő védelme nincs biztositva. Ecse-zug ugyan a nemzeti park 600 ha-os szigorúan védett része, de mivel a bombatérhez tartozik, száraz időszakokban gyakran leég. A többi legelő a nemzeti park védterülete, ahol csak a tájromboló emberi tevékenységek tiltottak. A legelők madárvilága gazdag, még az énekes-faunáé is. Egyik jellegzetes sármányféle a sordély /Emberiza calandra/, mely kedveli a magasabban fekvő helyeket, a póznák tetejét és a villanyvezetékeket, bár ilyen vonalas létesitmények csak ritkásan hálózzák be a környéket. A verebeken kivül még egy pintyféle látható olykor-olykor, a zöldike. A billegetők közül mind a barázdabillegető, mind a sárga billegető előfordul, de egyik sem nagy számban. Tetveszug hátasabb részeinek értékes énekes madara a parlagi pityer /Anthus campestris/, mely ritkán a Németéri-főcsatorna gátján is megtelepszik. Jelentéktelen külseje miatt csak nehezen lehet észrevenni ezt a löszpuszták idejéből visszamaradt pityerfélét. Meglehetősen gyakran rovarászik errefelé a kis őrgébics, mely az Ertz-erdőben és az attól mintegy 2 km-re fekvő másik erdőben valószinüleg fészkel. Hozzá meglehetősen hasonló szinezetü közönséges fészkelő a hantmadár /Oenanthe oenanthe/. A mezei pacsirták itt is elmaradhatatlan lakók, de egyszerűbb megjelenésű, ám tudományos szempontból nagy értékű rokonuk a sziki pacsirta /Calandrella cinerea var. hungarica/ is eltéved olykor ide a szomszédos Bogárzó-pusztáról. Én egyszer figyeltem meg. A nem énekes költők közül hármat kell megemlitenem, a bibicet, a nagy godát és a piroslábu cankót. Ez utóbbi él a legrejtettebben és a legkisebb számban. Ecse-zug értékes fészkelője a széki csér, mely dr. Kovács Gábor kutatásai szerint elég népes telepet alkot. Sajnos most a kolónia sorsa megkérdőjeleződött, mivel nyár elején szokatlanul erős bombatüz pusztitott itt, hogy még szeptemberre sem regenerálódott a növénytakaró, csak a Sós-fenék mocsarának növényzete volt ép. Ha pedig jövőre nem hajtanak ki ide gulyát, akkor a székicsérek is