Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 13 is befejezik, de csak november végén tűnnek el. Érdekes módon Buga-Hegyesboron sokkal ritkább az állományuk, mint másutt a határunkban, ennek ellenére elmaradhatatlan hangulatkeltői ennek a pusztának. Vegyes érzelmekkel fogadtam a tavasz elejei mérgezett tyúktojások kihelyezését a varjak ritkítása végett. Csak május végén, a Megyei Környezetvédelmi Napok nyitóelőadásán derült ki, hogy a méreg szelektiv hatású: a ragadozó madarakra nem veszélyes. Valóban, a nyár végi ragadozó-gyülekezésekkor még a szokottnál is népesebb számban jelentek meg a horgascsőrüek. A varjuállomány viszont lényegesen gyérebb lett, mint az előző években. Talán ennek köszönhető, hogy a piroslábu cankó /Tringa totanus/ - ami pedig tavaly itt nem költött - idén Hegyesbor rétjein mintegy 3-5 párban lefészkelt, nagyjából ott, ahol a legsűrűbb a bibic-állomány. Táplálkozni a sándoroki és a tilalmasi rizstelepekre jártak leginkább. Április közepén az apavári szántókon egy 7 fős tuzokcsapatot figyeltem meg. Sajnos annyira nyilt terepen voltak, hogy nem tudtam őket megközelíteni. Még mintegy 500 méterre voltam tőlük, amikor rövid futás és ujabb megállás után szárnyra kaptak. Az egyik öreg rokonom szerint - aki régebben határjáró ember volt - Apavára-Batonás-Hegedüs-háton valóban éltek túzokok, még a közelmúltban is. 0 nem tartja kizártnak, hogy maradt volna meg errefelé egy-két"tuzokhorda". Sokat beszélt az itteni túzokok életéről, különösen a legerősebb himről, az "őrtuzokról", melynek ébersége felénk még mindig közmondásos. Hiszen még manapság is nem egy öregember kalapjában lehet látni karikába hajtott, keresztbe-csikos tuzoktollat, nem ismeretlen madár ez nálunk. Azonban nemcsak az itt élő, hanem az átvonuló madarak száma is jelentős. Egyik "legelőkelőbb" vendégünk a daru /Grus grus/. Tavasz és ősz közepén még a városban is gyakran lehet hallani halk, de átható krugatásukat, még akkor is, ha esetleg nem látjuk őket. 1981 tavaszán a legnépesebb darucsapat, amit Sándorok legelőiről felszállva megfigyeltem, mintegy 250-300 fős volt. Egyes megfigyelések szerint enyhe teleken itt is maradhatnak a darvak. Hegyesboron, de különösen Sándorokon a vizenyős legelőkön, üdébb réteken időznek el szivesen. Récék, ludak nemigen állnak meg itt pihenni. Táplálkozni ugyan el-