Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 12 ba, bár egész évben megeszik mindenféle hulladékot. A legelőkön inkább a dögök eltakaritása a "dolga". Környékünkön szép számmal költenek, igaz, télen állományuk a többszörösére duzzad. Ami a Hegyesbor-bugai legelők tényleges fészkelőit illeti, nem tul nagy a faj számuk. A fácán /Phasianus colchicus/ mesterségesen szabályozott állománya elég sürü ezeken a legelőkön. Kedveli a fák közelségét, de a vizenyősebb helyeket inkább kerüli. Szivesen rejtőzik a hosszú fűbe. A fogoly /Perdix perdix/ már jóval ritkább. Az ut közelségétől jobban fél, mint a fácán, igy ahhoz, hogy találkozzunk vele, mélyebbre kell menni a legelőkön. Ilyenkor gyakran megesik, hogy szinte a lábunk alól rebbennek fel a madarak. Egyébként inkább kedveli a csapatos-életet, mint a fácán. Leginkább 5-15 fős csoportokban mutatkozik. Harmadik tyúkfélénk a fürj /Coturnix coturnix/ innen már majdnem teljesen eltűnt. Egyetlen egyszer figyeltem meg néhány példányt, amint a Csillag uton keresztül, a legelőről átrebbentek a napraforgótáblába. A pitypalattyszó gyakorlatilag már eltűnt erről a nagykun pusztáról, pedig valaha szerves része volt annak. A két leggyakoribb fészkelő énekesmadár a búbos pacsirta /Galerida cristata/ és a mezei pacsirta /Alanda arvensis/. A búbos pacsirta erősen vonzódik az emberhez, félig-meddig már urbanizálódott is. Másik kedves pacsirtánk inkább megmaradt a mezők-szán tók madarának. Kecses felépitésü, érdekes szinezetü énekes a barázdabillegető /Motacilla alba/. Fészkelés szempontjából előnyben részesiti a szántókat. Szivesen áll meg billegni a nagyobb göröngyök tetején Érdekes módon a legelőkre csak elvétve téved. A sárga billegető /Motacilla flava/ viszont jobban kedveli a nedves réteket, különösen a fiatal "zsombikokat". Déli legelőinken egyáltalán nem tartozik a gyakori madarak közé. Sokkal kevésbé igényes költőhelyeit illetően a bibic /Vanellus vanellus/. A szántókon különösen oda fészkel szivesen, ahol a belviz hosszabb ideig állott. A legelőkön még ugy sem válogat, bár - mint emiitettem - egyre inkább kedveli a rejtettebb zsombé kokat, hosszú füvű legelőket, a varjak miatt. Már március elején hallani lehet bugyborékoló hangját, csapongó röptét, a hónap közepétől pedig cikázó nászrepülését. Nyár elejére a pótköltéseket