Molnár Attila: Karcag környékének madárvilága (2008) / 1081-2008

- 10 is csak ritkán látható. A csinos gébicsek közepes gyakoriságuak. A kis őrgébics /Lamius minor/ érdekes módon gyakoribb. Leginkább az erdőn áthúzódó villanyvezetéken üldögélnek, vagy kiröppennek a bokrosabb helyek felé rovarászni. Jóval ritkábban látható a tövisszúró gébics /Lamius collurio/. Köztudott, hogy a gébicsek és a vércsék nem férnek össze. Az Apavári-erdőben azonban nem zavarnak bele egymás levesébe, kerülik egymást. A fekete rigó /Turdus merula/ elég gyakori, kedves madarunk. Nincsenek speciális igényei, bármerre látható. "Fejedelmibb" szinezetü névrokona a sárgarigó /Oriolus oriolus/ azonban inkább a naposabb, ligetesebb helyeket és a környező tanyák udvarát kedveli. A cinkék közül a széncinege /Parus major/ itt is - mint mindenütt a leggyakoribb. Február-márciusban szivesen táplálkozik a Hortobágy-Berettyót kisérő nádasokban, azok bugájából. Még egy énekesmadarat emlitenék meg Apavárán: a seregélyt /Sturmis vulgaris/, mely bár itt tömegfaj, táplálkozni vagy Ágotapuszta, vagy Hegyesbor birkajárta legelőire jár. A nem-énekes madarak közül az Apavári-erdő egyik legszebb lakója a gerle /Streptopelia turtur/. Nagyon óvatos madár, 50 méternél ritkán engedi magát közelebb, igy vörhenyes szineit távcső nélkül megcsodálni élményszámba megy. Nagyon kedveli a magasabb fák felső kopasz ágait, vagy a póznák tetejét. Itt hosszú ideig némán el üldögél, a távvezetékeket viszont kerüli. Nem ugy tesz jóval nagyobb hangú, melegebb tájakról származó rokona, a balkáni gerle /Streptopelia decaocto/. Kezdi értékelni a városon kivüli területek lehetőségeit és egyre jobban birja a téli megpróbáltatásokat. Azonban szebb szineket is nyújt ez az erdő a gerle szürkeségénél. A bubosbanka /Upupa epops/ például az egyik legfeltűnőbb szinezetü madarunk. Ő sem nagyon kedveli az ember közvetlen közelségét, leginkább már csak akkor vesszük észre, mikor fekete-fehér szárny csikjait mutatva, riadtan átszárnyal egy tisztás fölött. Még nála is szebb rokonát a szalakótát /Coracias garrulus/ egyetlen egyszer, 1980-ban figyeltem meg, de akkor is csak egy villanásnyi ideig láttam. Azóta sem találkoztam vele, igy nem hiszem, hogy fészkelne a környéken valahol. Az Apavári-erdő egyik jelentős szinező-eleme a gémtelep. Tudtommal csak bakcsók /Nycticorax nycticorax/ élnek a gémfaluban, il-