Kemény Mária: Törökszentmiklós Szenttamás-puszta, Anna-major, Almásy-kastély (2008) / 1051-2008

- 6 t épületben n

vert elhelyezést az uradalmi intézőség, a tiszttartó lakása, és ugyanakkor az Almásyak részére rövid itttartózkodás céljára, nyárilakul is szolgált. Ez határozza meg jellegzetességét, a v

askorlátos, vasoszlopos, fageran* dázatu terasszal, és a megemelt tetőszerkezetre helyezett kilátótoronnyal. Ennek jele az is, hogy az épületben csak egyetlen nagyobb /reprezentatívabb/ helyiség v

an, mely közvetlenül a terszhoz kapcsolódik. A XIX. sz. hatvanas-hetvenes éveiben alakult ki a nyaralóépitészetben a természetközelséget hangsúlyozó, bensőséges, intim, s ugyanakkor a szerkezeti könnyedséggel a szórakozás, a kellemes időtöltés könnyedségét jelképező nyitott terek, teraszok tipusa. Itt a kerttel közvetlen kapcsolatot teremtő terasz fölé kilátótorony is kerül, mely még hangsúlyosabbá teszi az épület nyitott, nyári jellegét, s ugyanak• kor még szorosabban kapcsolja az épületet a romantikus nyaralóépitészet körébe, melyre jellemző a változatos tetőformák, tornyocskák alkalmazása. Megjegyzendő, hogy a romantikus nyaralók kötetlen alaprajzi és tömegformólásával szemben itt szigorú szimmetriát találunk, s a terasz-kilátótorony motivum is a középtengelyt hangsúlyozza. Az öntöttvas oszlopok alkalmazására a nyaralóépitészetben már az 185o-es évek elején találunk példát Magyarországon /Fehérvárcsurgó, Károlyi kastély, 1851 /, de igazán gyakorivá csak az 187o-es évek alajén vált. Ekkor épülnek Pes-