Varga József: Jászkisér és környékének ökofaunisztikai vizsgálata (1978-1988) (2008) / 0999-2008

VIZI ÉS IDŐSZAKOSAN VIZES ÉLŰHELYEK: Ma már nem meghatározó jelentőségű és területű vizes biotópok tartoznak ide, azonban az egykori gazdag, csak fantáziánkkal elképzelhető vizivilág emlékének adózva talán illő dolog először ezzel foglalkozni . 1. Állóvizek: A legjelentősebb állóviz a terület ÉK-i, Ördöghát nevű határrészén lévő, 7 tóegységből álló, 156 ha-os mesterséges halastó. Kijelölésénél valószinüleg szerepet játszott az is, hogy az Ördöghát - Meggyesi rész egy szikes, mezőgazdaságilag kevéssé hasznosítható terület. A halastó növényzete szegényes, területén fák nincsenek, a tóegységek közül pedig csak a 6-os, 5-ös és 4-es tó partmenti részein vannak kisebb, bár az utóbbi években erőteljesen terjeszkedő keskenylevelü gyékény és nádszegélyek. A telepitett halfajoktól függően időnként egyik-másik tavat elborítja a hinár, kedvező fészkelési feltételeket kínálva a búbos vöcsöknek. A szikes talaj, valamint egyes tóegységek egy-egy évi pihentetése az utóbbi években kedvező hatással volt olyan ritka, védett madarak megjelenésére mint a gólyatöcs, gulipán és kanalasgém. Ezek közül a gulipán több évben sikeresen is költött. Rendszeres költőfaja a területnek a tőkésréce, sárga és barázdabillegető, nádirigó és a bíbic. Nyár végén a lecsapolt halastavak szerepe megnövekszik, mivel kiváló táplálkozóterülete a vonuló madaraknak. Jelenlétüknek csak egyik oka a szikes jellegből adódó speciális táplálékforrás, a másik ok a közeli nagyobb vizes élőhelyek hatása. A védelem alatt álló pélyi Madárrezervátum, a Tisza, valamint a tiszasülyi hatalmas halastóegységek és digógödrök sokkal gazdagabb vizimadárvilágot vonzanak, de a kis távolságok miatt ennek hatása itt is érezhető. Megjegyezni kívánom, hogy a halastó az általam egyik legrendszeresebben figyelt terület, mivel 4 éve résztveszek a nemzetközi vízimadár szinkronmegfigyelésben. Ennek lényege, hogy minden hónapban előre meghatározott azonos időpontban a vizi élőhelyeken