Kalivoda Béla: A baglyok szerepe a biológiai növényvédelemben (2008) / 0991-2008

- 40 fajok, ezen belül is a kis- és közepesen kistömegííek — patkány nagyságig. Ezt az irodalom adatainak ismeretében /Schmidt, 1973a; 1973b; Saint Girons,1967; Lange,1948; Schneider,1954; Czarnecki et al.,1955; Trost - Hutchison,1964; Dean,1974; Stuart, 1975; Jaksic - Yaiíez,1979; Herrera,1973/ általános érvényt megállapításként kezelhetjük. Az egyéb zsákmánykategóriák, mint a madarak, esetenként a kétéltűek és ízeltlábúak, másodlagos, kiegészítő jellegű, illetve alkalmi tápláléknak számíthatók. Ezt alátámasztja Saint Girons /1967/ vizsgálata is, amelyben megállapította, hogy a madarak előfordulása a zsákmányban véletlenszerű és nem függ össze gyakoriságukkal. Nem irionu ennek ellent Herrera és Hiraldo /1976/ megállapítása sem, hogy a mediterrán populációk táplálékának heterogenitása nagyobb, mint a közép-európaiaké, mert a táplálék döntő hányadát ott is a kisemlősök képezik /Herrera,1973/. A minták diverzitás- és kiegyenlítettség adatait, valamint zsákmánykategóriáik számát összevetve /10. táblázat / az alábbi megállapítások tehetők: 10.sz. táblázat: A minták összetételének jellemzői Minta Faj szám H<j J

d H

m J

m Nagyiván 1986. törm. 17 2,3537 0,8308 2,2803 0,8048 líagyiván 1986. ép 21 2,2410 0,7361 2,1884 0,7188 ]f agyiván 1987. 1b 2,1489 0,7935 2,3471 0,8667 Pilisborosjenő 1987. 14 1,8038 0,6835 1,4739 0,5585 ff<2>^d "" a diverzitás és a kiegyenlítettség az egyedszámok alapján H

m,J

m- a diverzitás és a kiegyenlítettség a testtömeg alapján