Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete (1795-1992) (2008) / 0983-2008
112 Kitaibel nyomdokain haladva, több mint fél évszázaddal később, Janka Viktor 8 már nem csak átutazott, hanem felmérés-jellegű florisztikai gyűjtéseket is végzett a Jászságban. Ennek eredményeit német nyelvű publikációkban tette közzé 1866-ban és 1867-ben. A listaszerű adatfelsorolás mellett ő hívja fel elsőként a figyelmet, az akkoriban már meglehetősen előrehaladott vízrendezési munkák következtében megindult, kiszáradás-szikesedési folyamatok nyomán tapasztalható növényzeti változásokra is. Az igazi, felmérő-jellegű (fajösszetételi és mennyiségi) kutatómunkákig azonban még újabb évtizedeknek kell eltelnie. A Jászság élővilág-kutatásában - mint azt majd a későbbiekben is látni fogjuk szinte kísérő jelenségnek mondható a mintegy fél évszázados ki-kihagyás. Janka után egészen a századunk első harmadáig jószerével senkinek sem jut eszébe e természetföldrajzi kistájon vizsgálódni. Budapest és Debrecen a tudományos központ, innen rajzanak szét a kutatók a környező hegyvidékekre gyűjteni és megfigyelni. Az Alföld, és benne a Jászság, valósággal ismeretlen terület marad, hisz első latásra a rónaság a maga látszólagos egyhangúságával mintha csak azt sugallná: itt nincs semmi érdekes, ami a kutatásra ösztönözzön. Csak a két világháború közötti évek középtáján mozdul el a holtpontjáról - a kialakulóban lévő ökológiaicönológiai szemlélet jóvoltából - ez a nézet, és kerül az Alföld is a különböző természetrajzi kutatók fókuszába. Érdekes azonban, hogy a földrajztudományok kivételével, ebből az érdeklődésből csak bizonyos összehasonlító, vagy kiegészítő vizsgálatok erejéig jut el egy kevés térségünkre, a fő irányok a Kiskunság (elsősorban Ócsától délre), és a Nyírség-Hortobágy térsége. 1926-ban Moesz Gusztáv mikológus-botanikus, Timkó Imre agrogeológussal közösen vizsgálta a Jászság szikes talajait, és a rajta található gyepes területeket. 9 Ennek a közös munkának az eredménye a Timkó-féle talaj-tanulmány mellett Moesz-nek a növényzetről készített dolgozata, ami minden szempontból korszerű, és alapos felvételezés volt a maga idejében, a Jászság annira jellemző, gyepes növénytársulásairól. Ezekben az években-évtizedekben úgy tűnt, hogy a természetkutató szakgárda figyelme az Alföld felé irányulva, kiterjed majd az egész Jászság részletes florisztikai es faunisztikai feltárására is. Boros Ádám, Jávorka Sándor (Csapodi Verával), Máthé Imre, Soó Rezső, Újvárosi Zoltán, Zólyomi Bálint - és még valószínűleg többen mások is - botanikai, florisztikai, paleo- és geobotanikával is 8 Janka Viktor 1837. december 24-én, Bécsben született (meghalt: Bp., 1890. aug. 9.) Gyerekkorától kezdve botanizált, miközben Bécsben és Kolozsvárott tanult. Mérnöki tanulmányok után lett katona, s mint vértes-főhadnagy szerelt le. Katonaként is folyamatosan gyűjtött - elsősorban Erdély különböző részein -, majd a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárába kerülve, annak igazgató őreként, lendületesen folytatta kutatómunkáját. Igen sok, több mint száz publikációja látott napvilágot, miközben végigkutatta Magyarország-, Erdély- és a Balkán flóráját, nagy nemzetközi elismerést szerezve általa magának és a magyar florisztikának. Mind kortársai, mind pedig az utódok igyekeztek a nevét megörökíteni: számos taxont (növénynemzetséget) és növényfajt neveztek el róla. Számunkra, jászságiaknak is "jutott" ebből az elismerésből egy pásztortáska-faj előfordulása révén. Ez, a Thlaspi jankae (Janka-tarsóka), amely a közép-hegységeink egyes részein elterjedt, néhol gyakori, de megtalálható a Jászság északi térfelén is, Tarnaőrs környékén pl., egészen le Jászdózsáig (Pap-erdői Temtészenédelmi Terület). - Magyar Életrajzi Lexikon (Bp., 1967.) I. 797. 9 Moesz Gusztáv Körmöcbányán született 1873. október 21-én (meghalt: Bp., 1946. dec. 8.). Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1897-ben tanári oklevelet szerzett, majd a brassói főreáliskolában tanárkodon, és mint kitűnő botanikus, flórakutatással foglalkozott. 1906-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum Növényiári Osztályára, 1915-ben pedig az egyetem mikológiái magántanára lett. 1931-től a Növénytár igazgatója, az 1934-es nyugdíjba vonulásáig. Botanikusként is kiváló volt, de igazi, nemzetközi elismerést a mikológia terén ért cl. A mezőgazdaságban szerepet játszó gombabetegségek szaktekintélye, kora egyik legkiválóbb mikolőgusa volt, neki köszönhetjük hazánk t>ombaflórájának korszerű ismeretét. - Magyar Életrajzi Lexikon (Bp., 1967.) 11. 225.
