Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete (1795-1992) (2008) / 0983-2008

in is szőlőskertek vágynák, amellyek úgy tele vágynák gyümölcsfákkal, hogy inkább gyümölcsös kertekhez hasonlatossak... Az itteni borok savanyúak...« A növényvilágról tett feljegyzései közül külön figyelmet érdemel a napjainkra hazánkban majdnem teljesen kiveszett tátorján (Crambe tataria S.) említése, akkoriban úgy látszik, még az egész Alföldön, a Jászságban is előfordult ez a vaskos, 1 m-nél is nagyobbra növő, ma már szigorúan védett növény. 1803-ban nemcsak átutazott, hanem részletesebb megfigyeléseket is végzett, főleg az Észak-Jászság (Heves) térségében. Az általa akkor látott természetes növénytakaróból ma már nem található tájunkon a csipkés gyöngyvessző (Spiraea crenata L.), a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum RCHB.), meg a sömörös kosbor (Orchis ustula L.) sem. De az ősi, erdős-sztyepp-flóra jellegzetes löszpusztai növénye, az ajakosvirágú, piros macskahere (Phlomis tuberosa L.) is igencsak fogvatkozóban van mifelénk. 1. ábra: Kitaibel Pál arcképe á. Irp. KITUSEL C'iL arrUpc c» nevj|j,

r

j,a. Aj arrkvp :iu;jclci.t a Magyar Orvotok e» Ttrnic9zc(vu>^.tl<ik IH03 I.UI. I'cicn Udiill l\. ...i

6>^m,térnek ni«..k..l„lü.b..n