Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete (1795-1992) (2008) / 0983-2008
116 egykori szülőháza helyén felállított emlékoszlop-avatással, valamint jeles természetkutatók részvételével, tudományos emlékülés keretében emlékezett meg nagynevű, természetszerető, tudós szülöttjéről. (3. ábra) Századunk első évtizedeiben valóban úgy tűnt, - mint azt a flórakutatásnál említettem -, hogy a természetkutatók figyelme egy kicsit a Jászság felé fordult. A Moesz és Timkó-féle sziki talaj- és növénytársulástani vizsgálatokkal összefüggésben, az entomológia (rovartan) akkori egyik legkiválóbb szaktekintélye, a mikrolepidopterológus Schmidt Antal, a Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének vezetője is munkálkodott. Gyűjtéseit elsősorban Jászalsószentgyörgy és Ujszász, és attól D-DNYra végezte (coll. TTM.). Ebbéli tevékenységéről azonban írást nem adott közre, adatait beépítette a szakmai körökben rendszerint nagy viharokat és vitákat kiváltó, elsősorban rendszertannal foglalkozó dolgozataiba. 3. ábra: Vásárhelyi István arcképe (Buschmann Ferenc rajza) De nem csak mikrolepidopterológus (Schmidt), hanem nagylepke-gyűjtő is működött ezekben az években tájunkon. A Természettudományi Múzeum nagylepke-anyagának az 1970-es évek végén történt teljes átvizsgálása során ugyanis találtam a gyűjteményben jónéhány lepkefajt az 1927-38 közötti évekre datálva, Jászkisér, leg: Rimóczi cédulával. A vonatkozó szakirodalomban azonban sehol nem leltem fel ezt a nevet, a ma élő lepkészek közül pedig senki nem tudott felvilágosítással szolgálni, ki is volt Rimóczi, aki egy fél évszázaddal ezelőtt, lepkéket gyűjtött Jászkisér környékén. Jászberény és környéke állatvilágának kutatása a helybéli születésű, akkoriban még csak gerincesekkel foglalkozó Vásárhelyit, továbbá a lepkész Schmidt-et és Rimóczit követően a két Móczár; apa és fia idejében vett lendületet. A rovarász beállítottságú Móczár Miklós, mint a Tanítóképző Intézet igazgatója, valósággal mozgatórugójává vált a megismerés és számbavételezés gondolatának. (4. ábra) 1 5 15 Móczár Miklós ősi jász család leszármazottjaként született 1884. december 3-án Kiskunfélegyházán. 1906-ban polgári-iskolai tanári, majd a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán tanítóképző-intézeti tanári diplomát, állattanból. Rövid külföldi (főleg múzeumi) tanulmányutak után Kassán, az ottani Tanítóképző Intézetben tanárkodik, egyszersmind a kassai hegyek növény- és állatvilágának tanulmányozója. Majd hazahívják; 1919-ben kezdi meg oktatói tevékenységét szülővárosában, Kiskunfélegyházán. Innen kerül egykori iskolája, a frissen épült jászberényi Tanítóképző Intézet igazgatói székébe, ahol nyugállományba vonulásáig, 1942-ig működik, miközben hosszú éveken át tanügyi főtanácsos is volt. Fiatalon jelentkezett Móczárban a természeltudós is. Neve már 1907-ben megjelenik a rovartani szakirodalomban, hogy azután sorra jelenjenek meg a kisebb-nagyobb terjedelmű tudományos dolgozatai. Már nyugdíjasként kerülhetett csak a Természettudományi Múzeum Állattárához 1951-ben, ahol aztán kiteljesedik korábbi indíttatása, és válik a hártyásszárnyú rovarok, elsősorban a fullánkosok világspecialistájává. Életének még a 8. évtizedében is lankadatlan szorgalommal és kitartással munkálkodott, - számtalan szakcikket, és a méhfélék rendszertanával foglalkozó szakkönyvet írt. 1971. január 16-án halt meg. - Szelényi G. (1972): Nekrológ. Móczár Miklós. Fólia Ent. Hungarica 25/2., 169-178. és (plag.) Buschmann F. (1986): Itt élünk...: Móczár Miklós entomológus. Jászsági Műsor: Apr., Máj., és Magyar Életrajzi Lexikon (1981) 212.
