Dr. Nyilas István: A tiszai Alföld természeti képe (2008) / 0979-2008

tájat, annak is elsősorban vízrajzát, talaját, növényzetét és állatvilágát. A tiszai Alföld, mely az ország területének több mint egyharmada, nyugaton a Duna-Tisza közi Hátsággal, északon az Északi-Középhegység tájaival határos. Kialakulására jellemző, hogy mély süllyedékterületeit a pannóniai tenger töltötte fel üledékeivel. A tenger megszűnte után a peremhegységekből érkező folyók tovább töltötték, egyre inkább kiegyenlítve a felszínét. A pleisztocénban területének nagy részét folyami hordalék és lösz borította be. A felszínét tekintve a folyók és a szél által feltöltött síkság. Átlagmagassága 100 m körüli, legmélyebb pontja Szeged környékén van (79 m), a legmagasabb pedig a Nyírségben (Hoportyó, 183 m). A tiszai Alföld nagyformáit a pleisztocénban épült hordalékkúpok (Nyírség, Maros hordalékkúpja, Észak-alföldi hordalékkúp síkság), a fiatalabb pleisztocén nedves térszíni infúziós lösztakarók (Hajdúság, Közép-Tisza melléke), valamint a folyókat kísérő folyóteraszok és széles árterek jellemzik. Tökéletes sík felszín jellemzi a peremsüllyedék területeket is (Sárrét, Érmeilék, Ecsedi-láp, Bodrogköz, Borsodi-Mezőség,Jászság). A terület kontinentális éghajlatú, ennek megfelelően a nagy hőmérsékleti ingadozás jellemzi. A legmelegebb és a leghidegebb hónap átlagos hőmérséklete között levő különbség a Közép-Tiszántúlon eléri a 24,5 C°-t is. A legmelegebb hónap a július, az átlag középhőmérséklete 20-22 °C, de az AlsóTiszavidéken és a Körös-Maros közén meghaladja a 22 °C-ot is. Az évi csapadék mennyisége 500-700 mm között változik. A legszárazabb rész a Közép-Tisza vidék mindössze £-70-500 mm évi átlagcsapadékkal. A csapadék bizonytalansága nagy, a száraz években a tiszai Alföld nagy részén csak 300 mm körüli csapadék hull, míg a csapadékosabb években 800-900 mm is előfordulhat. A tiszai Alföld legnagyobb folyója a Tisza, mely a terület legtöbb vízfolyását magához vonzotta. Szabályozása előtt szélesen elterülhetett árvizek idején. A folyószabályo-