Dr. Nyilas István: A tiszai Alföld természeti képe (2008) / 0979-2008

-M^ff zó és ármentesítő munkák során o Tisza mellett lényegesen megváltozott a mellékfolyók rendszere is (Körcsök, Szamos, Kraszna, Bodrog, Maros, Zagyva, Sajó), A Tisza szabályozásának következménye lett, hogy a folyó megnövekedett energiája új víz- és hordalékviszonyokat alakított ki. és szükségessé tette az árvízvédelmi töltések építését. A töltések közé szorított Tisza gyakran okozott gátszakadásokat, (pl. 188 8-ban 27 gátszakadás volt!) a kiszabaduló víz olyan területeket is elöntött, melyek korábban árvízmentesek voltak. Évtizedekbe került, míg sikerült megfelelő gátakat építeni, melyek figyelembe vették 32 árvizek fokozatosan emelkedő szintjét is. Később a belvizek levezetését is elvégezték és ezek a munkálatok együttesen nagymértékben átalakították a tiszai Alföld képét, a hagyományos vízháztartási viszonyoK felbomlottak, a tájak "szárazabbá" váltak. Természetesen a vízszabályozás, lecsápolás megváltoztatta a tájak talaját, növényzetét és állatvilágát í s. A tiszai Alföld legjobb talajai a löszszerű finomkőzetlisztes üledékeken képződött csernozjomok, A hajdani ártereken, lecsapolt területeken, ahol. a talaj vízállás magas, réti talajokat találunk, a szárazabb részein viszont elsősorban nagy kiterjedésű, főleg szolonyeces szikes talajokat. A nagyrészt homokos alapkőzetű Nyírségben kovárványos. valamint Ramann-féle barna erdőtalaj is van. Futóhomok felszínek csak kis kiterjedésben vannak pl. Nyírségben, Bodrogzugban, Tiszazugban. Nagy kiterjedésben találunk viszont lápos réti talajt elsősorban a Nyírségben, Rétközben, az Ecsedi-lápon, a Beregi-síkságon. A Felső-Tisza vidékén gyakori a nyers öntés talaj is, elsősorban a folyók mentén a védgátak között. A flórisztikai területbeosztás szerint a tiszai Alföld a Holarktikus flórabirodalom Közép-európai flóra területének Pannóniai flóratartományába tartozik. Az Alföld (Eupannonicuiíi) flóravidék része, három flóra járással (^risicum. Nyírségense, Samicum). A cönológiai növényföldrajz szerint a tiszai Alföld nagyrésze az erdős sztyepp-övbe, egykiseob része pedig a zárt tölgyes-övbe tartozik (Borhidi A. 1961).