Dr. Endes Mihály: Javaslat a Jászság természeti értékeinek védetté nyilvánításához (2008) / 0939-2008

- 16 állóvizek, csatorriák « A Jászságban természetes eredetű tavak nincsenek, igy ez az élőhelytipus a folyók holtágait, a települések vizzel telt vályogvetőgödreit, az öntöző- és belvizlevezető csatornákat foglalja magába. A nagyobb vizeken helgaztíálkodás is folyik. Legjelentősebb közülük a Besenyssögtől délre fekvő palotáéi halastó, melyet egy régi, elhagyott Tisza-mederben alakitottak ki. Nagyobb nádfoltok, nádazegelyek csak a halaetavakon, holtágakon találhatók, a csatornákra - beleértve a fillért is - inkább a hinárnövényzet gazdagsága jellemző. Az állóvizek és csatornák halainak többsége tártdrésü euritóp faj /bodorka - ríutilus rutilus, küsz - Alburnus alburnus, csuka - Eeox lucius/, viszont a kárász /C&rassius cai'assius/ és a compó /Tinca tinca/ előfordulása, továbbá a vörösazárnyu keszeg /öcardiaius erythrophthalmus/ és a kurta baing /Leucaspius deline&tus/ nagyobb aránya erre a viztipusra jellemző. Az amur- és busatelepitéaekkel behurcolt gyöngyös razbora /Pseudorasbora parva/ jelenleg szintén ebben a környezetben gyakori, de gyors terjedése arre enged következtetni, hogy rövidesen mefrhóditja a folyóvizeket is. A holtágak és halastavak mellett a kubikgödrök és a csatornák ia fontos szaporodóhelyei a kétéltüekr.ek. Közülük a tavi béka /Kana ridibunde/ a leggyakoribb, a kecskebéka /üana esculente/ általában kisebb r>z4mban él.