Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008

Az igen nehéz lefolyás! lehetőség végett az elrekedt víz főleg a Zsombékos-necsői határrészen valóságos vadvízországot tartott fenn: az elmocsarasodott rész mélyen lehúzódott Jásztelek, Alattyán téróégén túlra. De ugyancsak ezt táplálták még a Tarna Négyszállás-Borsóhalma felöl időnként arvízszerűen lezúduló víztömegei is. A Zagyva azonban nemcsak a fentebb leírt részeket birtokolta, hanem a mai város főként nyugati részét egyrészt folyó, de nagyobb részében álló víz-rendszerben vízzel borította. E kiterjedt vízivilág a XIX. szazadi csapolási-szabályozási munkák révén /az Alföld rokon-jellegű területeihez hasonlóan,/ rohamosan szúkült, kisebb-nagyobb holtágakat, nedves, félmocsaras helyeket hagyva hatra. A szazadunk elején még láthatók voltak az egykori terjedelmes szikes-vízi élővilág megmaradt nyomai, az azóta eltelt több mint nyolcvan esztendő pedig e nyomok szinte teljes eltúnését tanúsítja. Ma már csak néhány területi elnevezés, és a népnyelv őrzi ezen élőhelyeket /Nyavalyka, Fehértó, Papszik, -stb./. Mint az a térképmellékleten látható, a vizsgált terület nagyobbik hányadát a kötött talajok foglalják el, amelyek időszakosan vagy állandó jelleggel szinte teljes egészükben a Zagyva "birodalmához" tartoztak. Ezek a vegetációkban ma is mindenütt nyomon követhetők. A feltöltődési eredetű arundiphil, és a hozzá szorosan kapcsolódó hygrophil társulások a szabályozások után kiszáradásnak indulva átalakultak, majd a kultúrtájjá válás során meglehetősen szétszakadoztak, és ma már jószerével csupán szigetszerű foltokra /kubikgödrök -stb/ szorítkoznak, illetve a Zagyva mentén lelhetők fel. Az ármentesítések után, s a másodlagos szikesedésekkel párhuzamosan,