Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008

9 a száraz, fátlan térszínek kiterjedtek, mocsári jellegüket elvesztették. Teret nyertek az egyébként ősi, aralo-kaspi szikespusztai, és mesophil réttársulások, velük nőtt az állattartás, majd gyors ütemben a kultúrterületek; ma a szántók dominálnak. Jelentősebb löszpusztai és szikes rétmaradvány csupán a Borsóhalma-Négyszállás térségben maradtak meg, napjainkban birka és gulya legelő. Talaja főleg szikes altalajú csernozjom, és vízjarta löszagyag, vakszikek nélküli szolonyec szikfoltokkal. Jellemzője a Festuco pseudovinae artemisiosum és F. p. achilleosum réttársulés. Mélyebb, vizenyősebb részein és egykori morotvák mentén mezei zsurló, nád, gyékény, és a sárga nőszirom mennyiségi előfordulásai bizonyítják egykori mocsári alapjellegét. Tavasszal erősen belvizes, nyár végére csonttá száradva a sóvirág és sziki 'szirózsa tömegei borítják. Egyes, felülvetésekkel "javított" részein újabban eluralkodóban van a kereklevelú buvákfu, és a csörgő kakascímer. Igazi, ártéri-jellegű galéria ligetes mesophil réttársulás csupán a Jászfelsőszentgyörgy-Jászberény közti folyószakasz mentén található /!£?/. Ez a területrész a jelenkori Zagyva ártere. Az alacsonyártéri puha-, valamint magasabb ártéri kaményfaligetek rendkívül változatos, üde-mesophil, mocsárréti, itt-ott szikes, máshol'homok®* talajon a szikár magaskórós állományok kisebb-nagyohb mozaikjaival tarkított; a természetes állapotokat leginkább őrző, szabályozatlan, élő folyószakasz. Mind botanikai, mind zoológiai viszonylatban X^

: A^természetes magaspartok közötti ártéri folyószakasz Jászfelsőszentgyörgy Jászberény közti vonala mentén 156 ha 5981 m^-rnyi. területe 1987 tavaszától ugyancsak védett /TVT/ terület.