Kissné Szilágyi Krisztina: A szentesi szélmalom (2006) / 0881-2006

Iparos műhelyek és a kocsi gyűjtemény Az épületet Hódmezővásárhely, a fazekasság és a festőművészeiről híressé vált város határából telepítették a skanzenba. A XIX. század harmadik negyedében épült. A XX. század első felében három iparos dolgozott benne, s utoljára a kovács zárta be műhelyét az 1970-es években. A kovácsműhelyben a kézművesség sok évszázados munkaeszközei láthatók: az áttüzesített vasat a mester az üllőn kalapálta, amiben egy-két segéd vagy inas segített. Segéd és inas nélkül a kovácsmester nem boldogult. Innen a mondás: „Egy kovács nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egész kovács." A kohó parazsát lábbal hajtott fújtató izzította. A tanyai mester az 1930-as években lendkerekes fúrógéppel korszerűsítette műhelyét. Lovat patkolt, mezőgazdasági szerszámokat ekét, boronát, szénavágót - javított, új kocsi vasalását készítette el és a régiekét javította. A parasztok gyakran terménnyel fizettek munkájáért. Az épület hátsó helyiségében valamikor bognár dolgozott. Ez a mesterség a kovácsnak társszakmája, hiszen a kocsi és szekér készítésében összedolgoztak, kiegészítették egymás munkáját. A bognárműhely tanulságos eszköze a kézzel hajtott, lendkerekes faeszterga, melyet egy szegedi műhelyben két nemzedéken át használtak. E két műhely melletti helyiségben szíjgyártó szerszámok és míves kivitelű lószerszámok láthatók. Ipartörténeti ritkaság egy vászonra festett olajkép, amely 90100 éve egy szegedi mester cégére volt. A műhelyek mellett épített színben a Dél-Alföld ló fogatolású személy- és teherszállíttó közlekedési eszközeit mutatják be. Azt ajánljuk, hogy a gyűjteményt balról jobbra haladva tekintsék meg: először ökörrel vont szekerek láthatók. Értékes az a hosszú ökrösszekér, melyet egy vásárhelyi nagygazda az 1940-es években készített. Alig használt, igen jó állapotú. Figyelmet érdemel egy zöldre festett, vaslőcsös kocsi, amelyet 1947-ben neves dorozsmai kocsigyártók készítettek. A dél-alföldi kocsigyártó mesterek a századforduló éveiben alakították ki a féderrel /rugóval/ felszerelt parasztkocsi több változatát. Az elől-hátul bőrüléses féderes kocsi személyszállításra, a hátsó ülést kiemelve termékek szállítására, piacozásra igen alkalmas volt. A városi piacra szőlőt, gyümölcsöt, tejterméket szállító tanyai gazdák különösen kedvelték. A féderes kocsi igényes változata a szandlaufer - könnyű, homokfutó kocsi. Tulajdonosa igen kímélte, kizárólag közlekedésre, leginkább lakodalmi menetbe fogta elébe a lovait. Ugyancsak mives kidolgozáú hintókocsi az ún. riplis sarabán, amely tehetős városi birtokosok, tanyai nagygazdák kocsija volt. Jellemző, hogy nyári ponyvatető is készült hozzá, mely a napsütéstől óvta a bennülőket. A gyűjtemény kiemelkedő darabja a budapesti Kölber-kocsigyárának egy 1928-ban készült, feketére festett hintaja.