Kissné Szilágyi Krisztina: A szentesi szélmalom (2006) / 0881-2006

A makói parasztház Makó a hagymatermelés révén vált ismertté idehaza és külföldön. A délalföldi mezőváros kisparasztjainak és zselléreinek a hagyma termesztése jelentett felemelkedési lehetőséget, különösen a XIX. század végi konjunktúra időszakától. A szegényparaszti létből az 1920-as években kiemelkedő hagymakertészek gazdaházat vásároltak és azokat a maguk igényei szerint alakították át. így lett Diós Sándor hagymatermelő kisparaszt, aki 1926-ban vásárolta az áttelepített parasztházat. A vakolatdíszes házhomlokzat, a kitéglázott folyosó és udvar, a házberendezés a hagymatermelők polgárosodó életmódját fejezi ki. A folyosóról a konyhába lépünk, onnan nyílik a nagyház /utcai szoba/ és a kisház, hátsó szoba. Három nemzedékes család környezetét mutatja be, ahol a szülők együtt élnek legkisebb fiuk családjával. Az utcára néző szoba berendezésén látható, hogy a feltörekvő hagymások a polgári ízlést, életformát utánozták, de szükségük volt még a szobában a kemencére, amely fölött nádrácson, télen a dughagymát tartották. A szoba, a konyha és a folyosó falára szobafestő /piktor/ vagy ügyeskezű parasztasszony sablonokkal virágdíszes mintákat festett - ez is a polgárosodó ízlés megnyilvánulása. A hátsó szoba XIX. századi, kék festésű bútorai az idős nemzedék tradicionális mikrokörnyezetét idézik. Jellegzetes bútordarab a karfás, festett "gondolkodószék", amelybe kizárólag a családfő, vagyis a legidősebb férfi ülhetett. A házban két kamra van: az éléskamra és a "gyökeres kamra". Utóbbiban tartották telente a homokba rakott zöldségfélét. A folyosó végén lévő kiskonyhában főztek, étkeztek és pihentek meg, miután a család a mezei munkából hazaért. A lakóház hátsó végén épült a ló- és tehénistálló. A mögötte lévő színben az igáskocsit, ekét, boronát, vetőgépet és a gazdaság más eszközeit tartották. A házzal szemben épült a gabonatartó hambár és a csöves kukorica tárolására szolgáló kotárka, másutt góré a megnevezése. Az udvar elején a tulajdonos füstölőt /disznóvágás után a sonka, szalonna és egyéb húsok füstölését, vagyis tartósítását végezték ott/ és a gémeskút mellé betonozott "gyökérmosót" építtetett. A makói ház a belterjes hagymatermelés révén, fáradhatatlan szorgalommal felemelkedő paraszti réteg XX. században polgárosodó kultúráját és életmódját állítja elénk.