Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006
5.4. Szociális intézkedések: a „Szükség Hombár" 3 6 Az 1837-i ínséges esztendőben olyan tömegnyomor szakadt a község lakóira - amely akkor már 3.000 lakost számlált - hogy a földesúrnak cselekednie kellett. A családi tanács határozataképpen 500 mérő árpát és 2.000 váltó forintot adott Földvár éhezőinek - ingyen. Podmaniczky intézkedésére a gabonát nem osztották azonnal szét, hanem a martfűi pusztán levő magtárban raktározták el, gondolva a később bekövetkezhető ínségre. Ezzel az alapítvánnyal létrejött a „Szükség Hombár", azzal a céllal, hogy ebből adnak kölcsönt a megszorult lakosoknak. A kölcsönzött gabonát pótlékkal kellett visszaadni. A segítséget kiterjesztik a szomszédos községekre is. Kitiltják azokat, akik „rossz magok viseletükről ösmeretesek."- fogalamaz a község testülete az 1841. évi jegyzőkönyvében. Ez a több mint 100 évig fennálló - mondhatni, hogy országos viszonylatban egyedülálló - intézmény érdekes példája a tiszaföldvári jobbágyok szövetkezésének, kölcsönös segíteni akarásának. Szervezői a gazdasági kérdéseken túlmenően gondoltak a kulturális igényekre is. A tekintélyesre növekedett alapítványi vagyonból később iskola, egyesületi székház, közfürdő keletkezett. Az egészséges kezdeményezés lehetősége azért volt meg, mert az alapítvány kezelésébe beavatkozhattak a jobbágyok, majd azok leszármazottai. A vezetés sokáig földesúri kézben volt ugyan, de a lakosság legtöbbször érvényt szerzett akaratának a jövedelem felhasználása terén. 5.5. A Podmaniczky birtok széthullása 3 7 A bárói birtok válsága még az 1840-es években elkezdődött. A gazdasági csődből egyetlen kivezető út kínálkozott: bérbeadással megmenteni az eladósodott uradalmat. Az örökösök egymással versengve igyekeztek bérlőkre szert tenni. Podmaniczky Lajos, hogy hitelezőit elhallgattassa, 1841 tavaszán a még osztatlan földvári birtok őt megillető negyedrészét zálogba adta. A Podmaniczky vagyon 1862-ben szűnt meg, 130 éves múlt után. 3 6 Dóka Klára: Gazdálkodás a Tisza árterén- 1982. 39. p. 3 7 Kalóz Sándor: A Tiszaföldvári Földrajzi Múzeum jegyzőkönyvei. Kéziratok 37
