Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006
6. Ipari élet 6.1. Ipartörténeti áttekintés 3 8 Tiszaföldvár sohasem tartozott az iparilag fejlett települések sorába, mindig is a mezőgazdaság jelentette fő bevételi forrását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szolgáltatóés feldolgozóipar ne jelent volna meg a békésebb, árufelesleget termelő történelmi időszakokban. Adatok vannak arra, hogy már a XVIII. század közepén voltak takács, szűcs, csizmadia, kovács, fuvaros, mészáros és molnár iparosai. Közülük legnagyobb számban mészárosokat és molnárokat találunk. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban található Tiszaföldvár tímár céhének pecsétje, 1778-ból, amely egyetlen bizonyítéka a településen működő céhes világnak. 1851-ben 57 kézműves iparos működött a faluban. Ez annak a gazdaságpolitikának is köszönhető, amely lehetővé tette, hogy az 1846-ban kötött egyezség alapján a jobbágyok és zsellérek megváltsák magukat, így a jobbágyok polgári jellegű birtokossá váljanak. Az őket kiszolgáló iparosréteg 1879-ben 98, 1910- ben pedig 239 fővel voltjelen, amely a nagy kereslet és igény bizonyítéka. Ezen iparosokon kívül a gép- és hajógyártásban 22, téglagyártásban 20, fazekasiparban 1, malomiparban 20, sütőiparban 8, szeszgyártásban 6, vegyészeti iparban 2, vendéglátóiparban 31, egyéb iparágakban 79 lakost foglalkoztattak. Ezt a felfutó ívet törte derékba az első világháború, amelynek hadszínterein 313 tiszaföldvári adta életét a hazáért. 3 9 A vész elmúltával, túlélve az 1919-es román megszállást is, az iparosok száma újra gyarapodott. 1930-ban 5095 kereső lakos közül 720 dolgozott az ipar valamely területén, közülük 1934-ben 158 iparost regisztráltak. Ez a létszám alig változott a második világháború befejeztéig: 1945-ben 183-an foglalkoztak egyéni iparral. Az államosításoknak és a gazdasági-politikai helyzetnek köszönhetően 1950-re ez a létszám 138-raapadt. (Táblázat) 1 8 Palugyai Imre: Jász- Kun Területek, Külső Szolnok vármegye leírása- 1854. 46. p. 3 9 Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap történetére- 1938. 33. p. 38
