Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

Kövér, Gottesch, a Somich, a Kezslerffy illetve a Szobotka famíliák voltak. Szobotka Gézának jelentős és rendkívül korszerű tehenészete volt ebben az időben, a tejet helyben fel is dolgozták és „Martfűi vaj és sajt" bejegyzett néven hozták forgalomba. Híres volt a sertéshizlaldájuk is. 3.1. A Tisza Cipőgyár rövid története

7 Martfű tényleges kialakulása és rohamos fejlődése azonban a CIKTA Rt. - ma Tisza Cipőgyár alapításával vette kezdetét az 1940-es évek elején. Ettől kezdve a majdani város és a cipőgyár története szorosan összefonódik. A gyárat Bata János cseh gyáros alapította, a CIKTA a Bata monopólium magyarországi leányvállalata volt. A konszern az egész világra kiterjedő nagyvállalat volt, Zlini központtal. A választás végül azért esett Martfűre, mert itt adva volt egyrészt a Tisza, másrészt a szolnok-szentes-hódmezővásárhelyi vasútvonal, és a szolnok-martfű-tiszaföldvár-kunszentmártoni kövesút is, amely a Budapest-Békéscsaba főútvonalhoz kapcsolódott. A közút, vasút, vízi út összekapcsolódásán kívül fontos szempont volt, hogy helyben működött már egy üzem a Téglagyár, amely biztosította az építőanyagot. További előnye volt a területnek, hogy szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre olcsó munkaerő, így a cég megvásárolta az akkoriban Dr. Szobotka Pál tulajdonát képező 593 kh-os ingatlant, 325000 pengőért. Az 1940-ben megvásárolt területen 1941-ben indultak meg az építési munkálatok. 1942 augusztusára az üzemvezetés végleg áttette székhelyét Érsekújvárról Martfűre. A CIKTA martfűi üzeme a termelés beindulásának kezdetétől hadiüzemként működött. A termelés segítésére a CIKTA 1942. augusztus 7-ei dátummal 15 évre szóló adómentességről kapott 7 Hegedűs Kálmán: Tisza Cipőgyár, Martfű 1974. Szolnok - Damjanich János Múzeum. 14/71