Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

„1701-1703 között a tiszaföldvári puszta helyet szegény emberek meg akarván szállani" forgács Simon földesúr 3 évre szóló adómentességet harcolt ki számukra. Rákóczi szabadságharc idején azonban újra elnéptelenedett a település. A szabadságharc leverése után pedig a Podamiczky család tulajdonába került, akik egészen a 19. század közepéig uralták.

5 Az 1784-ben kiadott II. József császár korabeli térképen Martfű „Schweizesei", vagyis tehenészet, illetve „gesgütt" azaz ménes szerepel. Ebben az időben tehát már jelentős árutermelő mezőgazdaságról beszélhetünk, ami indokolja a közeli tiszai átkelést is, mivel ekkoriban a szarvasmarhát még „lábon hajtották" Németország, Augsburg, Nünberg állatpiacaira. Az állatok a Martfű - Vezseny - Törtei - Cegléd - Vecsés útvonalon kerültek fel Budára. Mivel Martfű ilyen komoly gazdasági potenciállal rendelkezett, a tiszai átkelőhely Varsány - Várkonytól átkerült Vezseny - Martfű közé, így a Via Commercialis Vezsenytől a réven át Martfűhöz vezetett. A révet egyébként az egykorú térképen kis csónak, benne egy evező ember és az „überfuhr" felirat jelzi.

6 Martfűn 1854-ben 110 család lakik, a házak száma 50. Miután a település kikerült a Podamiczky család igazgatása alól folyamatosan cserélődnek a birtokosai, akik tanyaközpontokat, major üzemeket hoztak létre a település határában. 1896-ban létrejött a martfűi Téglagyár Martfű első ipari üzemeként, amely az 1920-as évek végére országos hírű vállalkozássá nőtte ki magát. Mindemellett 1930-as évek táján a terület még jellegzetes alföldi nagybirtok és tanyavilág. A legfontosabb birtokos családok a 5 Soós Imre: A jobbágyföld helyzete a szolnoki tiszatájon 1711-1770. Damjanich Múzeum Szolnok, 1958.4. o. 6 Varga Lajos: Adatok a Via Commerciális tiszaugi nyomvonalához. Kézirat. 1964. Tiszaugi Földrajzi Múzeum, Tiszaföldvár 1. o. 13/71