Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

3. MARTFŰ A TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN A város nevét a „mart" szó jelentése alapján kapta, mely magasfekvésű, meredek partot jelent. A „fű" összetevő a fő szó régi és népnyelvi kifejezési formája, valaminek a fontos részét, kezdetét jelenti. Tehát a név így értelmezhető: "magasabb parti rész legmagasabb, legfontosabb pontja.

2 Noha Martfű Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik legfiatalabb települése, a történelmi leletek tanúsága szerint maga a terület már az ősidők óta lakott volt. Martfű-Hékpuszta és Martfű Zsófia major nevű térségeiből szarmata kori leletek kerültek elő, avarkori emlékekre bukkantak a martfűi Tisza Cipőgyár területén, valamint a honfoglalás korából származó leletekre a helyi vasútállomás környékén.

3 Martfű nevét 1467-ben először faluként tüntették fel. A helység 1556 előtt a csanádi káptalan tulajdonában volt, majd Földváry János és Ocharovitch Demeter II. Ferdinándtól királyi adományként kapta meg a szomszédos Földvárral együtt. Az 1571-es szolnoki török defterben mint Szolnok várának tartozéka került összeírásra. Ebben az időben itt mindössze 14 ház állt. Mikor 1573-ban feloszlott a csanádi káptalan, Martfű és Földvár a Földváry család birtokába került.

4 A török hódoltság idején a település teljesen elnéptelenedett. A tatár kán 1658-ban feldúlta a vidéket. Martfű lakói feltehetően az akkoriban népesnek számító Varsányba húzódtak a dúlás elől. A 18. század elején Varsánnyal együtt a Rákocziak birtoka lett. A megtelepedés érdekében a jobbágyok bizonyos kedvezményt kaptak. 2 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára Budapest Akadémia Kiadó 1988. 104. o. 3 Adatok Szolnok megye történetéből I. Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár 1980. 587. o. 4 Győrfi Lajos. Adatok az Alföld törökkori településéhez. Damjanich Múzeum Szolnok, 1956. 180. o. 12/71