Gulyás Péter: A Tiszazug vidékfejlesztési perspektívái (2000) / 0842-2004

vételével igyekszik tisztázni a vidéki térség fogalmát. Az általa alkalmazott öt mutatóból

2 négy a népességre vonatkozik. Ezzel szállt vitába Dorgai László. Javaslata szerint a gazdasági fejlettséget és a munkanélküliséget mindenképpen szerepeltetni kell a kritériumok között. Véleménye szerint a mezőgazdasági őstermelők száma nem teljesen objektív adat, hiszen a legtöbb esetben magasabb értéket mutat, mint a ténylegesen őstermelői tevékenységet végző népesség száma. Az MTA RKK kutatói a kistérségek tipizálására faktoranalízist végeztek. A kutatás eredménye szerint a vidéki területek jellemzője a magas elvándorlás és munkanélküliség, az alacsony vállalkozási kedv, továbbá az alacsony népsűrűség és településsűrűség. A Területfejlesztési törvény nem definiálja a vidék fogalmát, csupán megemlíti azt. A kedvezményezett térségek között viszont használja a "Mezőgazdasági vidékfejlesztés térségei" elnevezést. Ez olyan térséget takar, ahol "jelentős a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, illetve a mezőgazdasággal foglalkozók aránya a foglalkozási szerkezetben, illetve a községekben és a kisvárosokban élő népesség aránya". 1. táblázat: A hazai vidéki térségek (1997): Terület (km

2) Népesség (fő) Népsűrűség (fő/km

2) Magyarország 93.030 10.135.358 109 Vidéki térségek 57235 3.395.009 59 Európai Unió 3.230.800 372.000.000 115 Forrás: KSH, EUROSTAT 2 Kovács Teréz öt mutatót javasolt a vidék fogalmának meghatározására: 1. Az aktív keresők legalább 20 %-a a mezőgazdaságban dolgozott 1990-ben. 2. Ezer lakosra legalább 120 őstermelő jut. 3. A lakosságnak legalább a fele 120 fő/km

1 népsűrűség alatti területeken él. 4. A népsűrűség kisebb, mint 80 fa/km

2. 5. 1996-ban az 1960-as lakosságszámnak legfeljebb 92 %-a él a térségben. Ha az előbbi öt mutató közül négy teljesül, akkor vidéki térségnek számít a terület. 12