Mező Szilveszter: Tiszazug – Egy alföldi kistáj a víz és az ember szorításában (2003) / 833-2003
£33- гооъ. ttfasm TBbAíöLűvAft Mező Szilveszter Tiszazug - egy alföldi kistáj a víz és az ember szorításában A Tiszazug lapos, látszólag egyhangú felszínét helyenként vizenyős térszínek, mocsarasingoványos területek kisebb-nagyobb foltjai szakítják meg. Volt idő, amikor ezek kiterjedése még jelentős volt, ám az utolsó 100-150 év nagyszabású folyószabályozási munkálatai, valamint a sokfelé meginduló meliorációs tevékenység döntő változásokat eredményezett a vidék életében. A pangóvízű mélyedéseket felszámolták, a szúnyogfelhőbe burkolózó mocsarakat lecsapolták, esetleg vízutánpótlás nélkül maradva önmaguktól kiszáradtak; helyüket gondosan művelt szántóföldek, szikes legelők, kaszálók, szőlőskertek és különböző gyümölcsösök foglalták el. Ahol egykoron kecses léptű vízimadarak fürkészték éberen zsákmányukat, ott ma ormótlan traktorok dübörögnek, porzó csíkokat húzva maguk után. A vidék ősi vízi szigeteiből mára hírmondónak is alig maradt; a régmúlt időkre a feledésbe merült földrajzi neveken túl csak a folyókat két oldalról kísérő, a feltöltődés különböző fázisaiban lévő buja növényzetű holtágak, a gátak építésekor keletkezett anyagnyerő mélyedések, a kubikgödrök és néhány kisebb kiterjedésű vízjárta horpadás emlékeztet csupán. Földtani sorompó A Tisza és a Hármas-Körös által közrezárt „romboid alakú” földdarab nem tartozik hazánk legismertebb területei közé. Ezt az Alföld közepén fekvő kistájat a két folyó úgy fogja közre, mint valami gigászi szabóolló vágásra nyíló szárai. Nyugaton a Tisza választja el a Kiskunságtól, míg keleten - a Békés-Csanádi-löszhátság felé - a Körös húzza meg a határt. A területnek csupán észak-északkeleten nincs természetes határa, itt a felszín szinte észrevétlenül megy át a Nagykunság végtelen rónaságába. Mi alapján vonható hát meg a határ e két, megjelenésében olyannyira hasonló alföldi tájegység között? Ha a régi földrajzkönyvekhez hasonlóan pusztán csak a domborzati tényezőket vennénk alapul, mi is nyugodtan tekinthetnénk a Tiszazugot a Nagykunság délnyugati elvégződésének, hiszen a Szolnoki-löszhátság gyakorlatilag megszakítás nélkül folytatódik a tárgyalt területen. Ám az Alföld mélyföldtani vizsgálata során számos olyan információ került napvilágra, ami a sokak által vitatott elkülönítést merőben más megvilágításba helyezte. A terület mélyszerkezetének ismeretében a két tájegység közötti ominózus határt egy markáns tektonikai lépcső formájában lehet kijelölni. A többek között Sümeghy József, Aldobolyi Nagy Miklós és Urbancsek János nevével fémjelzett kutatások nyomán ma már jól tudjuk, hogy nagyjából Tiszaföldvár és Öcsöd között egy gigantikus, északnyugat-délkelet csapásirányú vető húzódik a mélyben; ez a láthatatlan „földtani sorompó” választja el egymástól a Tiszazugot és a Nagykunságot. A térképeken Tiszazug néven szereplő földdarab Magyarország egyik legkisebb tájegysége: kiterjedését a legtöbb szerző mintegy 450 km2-ben adja meg. A területen mutatkozó relatív magasságkülönbségek még alföldi viszonylatban is elenyészőnek mondhatók. A kunhalmokon kívül nagyobb kiemelkedéseket csak a két homokvidéken találni: „Tiszazug teteje” Égett-halomnál (108 méter), Tiszakürt határában „magasodik”, míg a legalacsonyabb pontot (80 méter) a Körös-torok térségében fekvő Felső-réten jelölik az atlaszok. Tiszántúli táj dunai rokonsággal A Tiszazug sűrű homályba vesző földtörténeti múltjából legjobban az utolsó 10-15 millió év eseményeit ismerjük. A területen végzett, nagyobb lendületet csupán a múlt század 50-es éveiben vett kőolajkutató- és hévízfeltáró munkálatok során számos olyan fúrásminta került a M. J2 .
