Kocsis Emília: A magyar pikkelypáfrány az Odorváron (2002) / 806-2002
növényzetet, mechanikai sérüléseket álcáz. A pikkelypáfrányod legtöbbje ezáltal védett repedésben ál, esért & szel hatásai kevésbé érintik;, mint a többi növényt* A hatalmas sziklák haeadékaibaa csak kis mennyiségű talaj Tér el* A kevés talajnak és a kisméretű magyar pikkelypáfránynak nagy ozükaáge van a sziklák jótékony ozélárnyékolő segítségére, hiszen a gyakori erős ezállökét ek könnyedén elpusztítanák a védetlen egyodeket* A vizsgálati időszakban mértük a szél irányát és erősségét is* Ezekben a mérésekben lehet a legkevesebb összefüggést, rendszerességet felfedezni* A le^gyakrabban délles szél fújt, de többször előfordult, hogy egy mérés alatt is megváltozott a szálirány* A szél erőssége is rendkívül sűrűn változott# A levegő odorvári mozgására jellemző a széllökések gyakorisága* A déli területek kevésbé védettek, mint az északi* &z az átlagos szélességek közötti különbségedből is kitűnik* A déli mintaterületek átlagos szólerőssége 40-41 и/perc között változott, míg az északié kevesebb, mint a felet 16,5 га/perc* xaián még jobban jellemzi az északi terület védettségét, ha összehasonlítjuk a maximális szőlerősségeicet* Mig az északi maximum 36 m/perc /tehát alacsonyabb mint a déli átlag/ addig délen 167 m/регсея széierősaéget ia mértünk* Ezen adatok tükrében már érthető, hogy az és aki mintaterület pik-.elypáfrányai miért merészkednek ki a Kevésbé védett repedésekbe, és miért találhattam olyan pikkelypáfrányt, /igaz, hogy osak egyet/ amely nem hasadékban, hanem egy kiugró mohanyelven kapaszkodott meg, és fejlődött szép példánnyá* Blotlkus tényezők ( — 8 — A természetben a növények nagy része máé termőhelyi viszonyok között él, mint amelyek a cserép - és tisztakultúrákban végzett kísérletek során, optimálisnak mutatkoztak* • / •
