Kocsis Emília: A magyar pikkelypáfrány az Odorváron (2002) / 806-2002

A növényfaj ugyanis a számára optimális talajviszonyok között a növénytársulásban olyan er5s versennyel találkozik, hogy fiziológiai minimum vagy maximum irányában kiszorul*

A növények egymásra hatásának legfontosabb tényezője a gyökérkonkurreneia, a vízért és tápanyagokért folytartott harc megnyilvánulása*

öyökérkonkurrenoiával szinte osak egymás között kell számolniuk, a pikkelypáfrány»gyedeknek, hiszen magyar pikkelypáfrány által lakott repedésekben csak elvétve kapaszkodik meg más növényfaj* A vízért ée a tápanyagokért folytatott hsroban le osak egymással kell megküzdeniük a plkkelypáfrányoknak •

4 védett északi sziklafalakon dds mohaezőnyeg alakult ki* Az északi pikkelypáfrányok szoros kapcsolatban élnek a mohákkal* Az egyik pikkelypáfrány példány a szokáoetól eltérően nem haeadékban eres tett gyökeret, hanem egy kiálló raohapárkányban éli életét* A vastag /4-5 cm-es/ raohatakaró Ideális táplálékforrás a magyar pikkelypáfrány számára* Az elhalt mohamaradványok könnyen feldolgozható szervbe tápanyagot szolgáltatnak, sőt még a mohatakaró által raktározott vízkészletet la használja* A két növény kepcsolate azonban nem Ilyen egyoldalú, A pikkelypáfránynak fontos szerepe van a mohaezőnyeg rögzítésében, s növeli a mohák között fellépő ö szekaposoló erőket* A vastag moh takaró által biztosított optimális tápanyag-ellátással magyarázható, hogy az itt élő rnagányoe ©gyedek különösen fejlettek*

Vizsgáltuk a pikkelypáfrányok közelében levő sziklagyepeken ás sztyeppfoltokon a növénytakaró ösezetételét.

Az igénytelen növényfajok és a jellegzetes sziklaiaké füvek változatos növénytársulást alakítottak ki.