Berczi Ildikó: Lakóhelyem környezetében előforduló talajok jellemzése (Tiszaföldvár, 1959) / 0805-2002

5 Szárazságra hajló meleg éghajlat alatt viszont nagy a párolgás és a csapadék átmosó hatása nem érvényesül. Vízben oldható sók maradnak a feltalajban (főleg nátriumsók) amelyek elszíkesíthetik a talajt. Félszáraz és hűvösebb éghajlat esetén kisebb a párolgás, ezért erősebb a csapadék kilúgozó hatása. A sók egyrésze a mélyben mosódik, de mészből marad a feltalajban is, ez előnyösen érezteti hatását, ilyen a Ca-talaj. A nedvesség viszonyokat nemcsak a csapadék, hanem a párolgás, a talaj és a levegő hőmérséklete is jelentősen befolyásolja. A légnyomás viszonyok kis szerepet játszanak a talajok életében és csak a talajok légcsere szempontjából érdemelnek említést (a légcserének talajban lévő élőlények tevékenységéhez van szüksége) ezek az élőlények befolyásolják a talaj változásait. Szélviszonyok: hat a talaj felszínére (defláció). Napsugárzás: befolyásolja a talaj élőlényeinek tevékenységét. Összegezve, a talajok hőgazdálkodásának forrása a napsugárzás. 3. Domborzati viszonyok és hidrológiai viszonyok szerepe Nagy hatással vannak a domborzati viszonyok a hidrológiai viszonyokra. A hidrológiai viszonyok még sík vidéken is nagy különbségeket okozhatnak a talajok kialakulásában. Azokat a talajtípusokat, amelyek kialakulásában a talajvíznek döntő szerepe van hidromorf talajoknak nevezzük. E csoportba tartoznak: réti talajok, láptalajok, szikes talajok. Alföldünk legnagyobb része a talajmezőségi zónába tartozik, mégis a hidrológiai viszonyok miatt legalább annyi hidromorf talajt találunk rajta, mint csernozjom talajt. A talaj képződésben a talajvíznek annál nagyobb szerepe van, minél közelebb van a felszínhez. Ez befolyásolja a talaj termékenységét azzal, hogy a felszínhez közel kerülve a növényzetet egész tenyészidő alatt képes vízzel ellátni. Ha a talajvíz magasan van vízkedvelő növények telepednek meg, s ha a tápanyag is elegendő sok szerves anyag képződik a tenyészidő folyamán, amely nedves viszonyok között nehezebben bomlik le, mintha az év nagy részében szárazon lenne. A levegőzött mezőségi talaj növénytakarója alatt alakultak ki a réti talajok. Míg a mocsári növények által takart, levegőtlen viszonyok között a láptalajon. A mezőségi talajok elszikesedésének fontos velejárója a talajvízszint. A talajvízszintnek a felszíntől való távolsága különösen az aszályos területeken lehet fontos, mert a mély talajvízszint a közbeeső száraz réteg kialakulását idézheti elő, ami ezután elszikesedéshez vezethet. Egyes mezőségi talajainkban az évenként beszivárgó csapadékvíz nem jut el talajvízig, mert a tenyészidő alatt a növényzet elhasználja. Ezért a málláskor keletkező oldható sók nem távozhatnak a talajvízbe. Az átázott réteg legaljára a jól oldható nátriumsók kerülnek, itt felhalmozódnak és szikesedést okoznak. Ha ezek a körülmények hosszabb ideig állnak fenn, az elszikesedett rétegek vízáteresztő képessége megszűnik, és a sók felhalmozódása mind magasabb szintekben megy végbe. Ezáltal megindul az alulról kezdődő szikesedés, ami termőképesség csökkenéshez vezet. Talajvízszint süllyedéskor, lecsapoláskor ezt a jelenséget számításba kell venni. Talajszikesedést okozhatnak nátriumsók is, olyan területen, ahol a talajvíz nem áramlik, a pangó talajvízben a sók felhalmozódnak.