Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 88 geket. A szerény jólét és a "tisztes szegénység" határmezsgyéjén egyensúlyozó családoknál szokás volt a rokonokat, szomszédokat összehívni egy egész esztendőre szóló csigacsinálásra. (Lakodalomtól fügetlenül.) Ilyenkor kelt "kőtt") tésztából, hájas, tepertős tésztából készült finomságokat kínáltak, és hozzá kövidinkát, száraz sárfehér bort.Közben nótáztak. Kedvelt, és széles körben ismert nótafa volt: Korom Mári"néni". / 146 / A lakodalom A lakodalmi készülődés csigacsinálással kezdődött a vőlegényes háznál, az esküvőt megelőző vasárnap. Már ekkor mulattak, " betaposták a végét cigány muzsikával". A násznépet vőfély hívogatta házról-házra járva, mellén bokrétával. Mellmagasságú bot volt a kezében, melyre kendők,szalagok voltak kötve. Mondanivalóját versben adta elő. Esküvőre indulás előtt a vőlegény és kísérete jelenlétében a vőfély és a násznagy kikérte a meenyasszonyt, szintén ékes rigmusokkal. A vőlegény megköszönte a szülőknek, hogy részére felnevelték a lányukat. Megígérte, hogy hűséges gondviselője lesz. A templomba menet egyik koszorús legény vezette a menyasszonyt. Ha kocsin ültek, ő ült a menyasszuny mellett, a vőlegény pedig egy koszorús lánnyal ment,vagy a kocsin ült. (Illett a menyasszonynak hintót szerezni, és külön parasztkocsin muzsikás bandát felvonultatni. A -lehetőleg felvágva hajtó - felszalagozott kocsiból keményre sütött apró perece-