Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 87 kat tekintve, mint általában a református közösségekre. Az életkorhoz köthető szokások közül fontos volt még a század első felében a keresztelő, a lakodalom. A halottvirrasztás, a halotti tor az 1930-as években már ritkán, de létezett. A jeles napi szokások közül csupán a legjelesebb ünnepeket ülték meg ( karácsony, húsvét, pünkösd). A földmüvelés és az állattenyésztés szempontjából fontos jeles napokat megtartották ( Szent György napja, május elseje : "tavasz ünnep", Szent Mihály stb.). (Ez utóbbiakat felekezeti hovatartozástól függetlenül megtartották a földváriak.) Fontosak voltak a családi jellegű ünnepek, az ünnepköszöntések, a névnapok, a disznótorok is, a szomszédolás stb. . Pár szokásról bővebben is érdemes írni. A szomszédolás A - katolikus Cibakházán jellemző - fonó, tollfosztó helyett a nagy szomszédolás volt Tiszaföldváron szokásban. Ilyenkor több szomszéd összegyűlt, és kukoricát morzsoltak mázsaszámra; kukoricaháncsból szőlőkötöző szálakat sodortak. A szálak százasával való összerakása, a csomó két végének átkötése a nagyobb gyerekek feladata volt. "Szomszédolás"-kor pattogatott kukoricával, sós vízben főtt morzsolt szemes csemegekukoricával, ritkábban pedig aszalt gyümölcsből felfőzött " bagolytüdő"-vei kínálták a vendé-