Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 86 Illyés a kálvinistaságukat büszkén viselő reformátusok hitbeli magatartását is hajszálpontosan írta le. Anyai nagyszülei: "... azok közül a kálvinisták közül valók,akiknek a hite - valami felsőbb lénynek, vagy elvnek mégis kell lennie, amely a világot rendben tartja - alig különbözött az ateistákétól." / 143 / e/ A XX. sz. első felében még élő népszokások A népszokás tágabb értelemben véve egy kisebb közösség meghatározott viselkedési és cselekvési módját jelenti, melynek mindenki, aki a közösséghez tartozik, önként aláveti magát. A népszokás szabályozta mindazokat a területeket, melyekre a törvények nem terjedtek ki: a népi illemet, a megszólítás rendjét, az öltözködés módját, a hétköznapok, ünnepek, napszakok beosztását stb. . Ezek közül a kívülálló elsősorban az ünnepélyest, szertartásost veszi észre. / 144 / A szokásokat többféleképpen lehet csoportosítani.Pl. vannak az emberi élet fordulóihoz kapcsolódóak (születéshez, házasságkötéshez, halálhoz ); vannak a társas összejövetelekhez; ünnepekhez; jeles napokhoz; munkaalkalmakhoz stb. kapcsolódó szokások. / 145 / Tiszaföldvár még a XX. század első felében is túlnyomórészt református település volt, így rá is az a jellemző a szokáso-