Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 85 rukban a községben vásároltak házat, szőlőt. A beköltözöttek gyermekei, még inkább unokái már nem álltak uradalmi cselédnek. Magukat már törzsökös lakosnak tartották. A pusztai elszigeteltségben megőrzött hiedelemvilágukat elvesztették, átvették a reformátusok racionális világszemléletét anélkül, hogy katolikus hitükben megrendültek volna. Az előbb említett áramlás Illyés Gyula szüleit is magával sodorta. (Bár a fiatal házasok nem a nyomor, hanem a családi háborúzás elől menekültek, ugyanis a férj katolikus, a feleség református volt.) Illyés Gyula édesapja a Tiszaföldvárhoz tartozó Özehalmán / Özénhalom / gépészkovácsként dolgozott. Illyés Gyula testvére, Ferenc ott született, a cibakházi plébános keresztelte./ 140 / A család utána költözött vissza a Dunántúlra. /141 / Illyés Gyula gyönyörűségesen szép szavakkal, ugyanakkor hallatlan pontossággal magyarázza el a / nyilván pusztai/ katolikusok és a / nyilván községlakos / reformátusok közötti szemléletmódbeli különbséget: " Más volt felettük az ég is. Az egyiké tele volt vértanúval, szenttel, a felhők mögül angyalok kandikáltak le, a holdban éjszaka Cecília hegedült; a másikéból józanul csak eső hullt, vagy napfény, a veteményekre." /142/