Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 80 észak-déli irányban a via commerciális Homok-Gyalu-Kunszentmárton vonala. Felmerül a lehetőség, hogy magának a Csörsz ároknak a maradványai, illetve ennek egyes szakaszai szolgálhattak vízi útként. A néphagyomány alapján volt egy észak-déli irányú "ördög árok" szakasz is, ami SZelevénytől húzódott észak felé, áthaladt azon a környéken, ahol a tiszazugi vasút metszi a tiszakürt-kunszentmártoni műutat, s haladt északra a kengyeli ősmorotva felé, s tovább Törökszentmiklós irányába. A török hódoltság korában is jelentősen befolyásolta a település életét vízi úton való könnyű megközelíthetősége. Lippa felől a kunszentmártoni Körös-réven át ( nagyjából a mai Martfű- Kunszentmárton közötti vasút nyomvonalát követve ) vezetett ugyanis a kereskedelmi és felvonulási útvonal a Varsány és Várkony közötti révhez. Arról pedig már említést tettem, hogy a Tiszaföldvárral szomszédos Cibakházán állandó átkelőhely volt. (Bél Mátyás is írt róla, és az 1848/49-es szabadságharc alatt is fontos szerepet töltött be stb.). Amikor pedig Tiszaföldvár már járási székhely is lett, a Csongrád-Szolnok közötti hajójárat érintette a települést. Szorosabb lett a kapcsolat a két végállomással, a mozgási körzet kitágult.( 1886-ban lett járási székhely.) i