Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 81 d/ Tiszaföldvár felekezeti megoszlásának szerepe a település életében A település fejlődésének jelentős tényezője volt a lakosság sokszínűsége. Már az újratelepüléskor elsőnek érkező reformátusok is sokfelől jöttek, különböző ismeretekkel, szokásokkal. A később érkező felekezetek az előbbieket gazdagították, és kialakult egy mindenkit befogadó, mindenkit megtartani akaró, mindenkit egyenlő jogúnak (de nem egyenlő tekintélyűnek) tartó közösség. A református Tiszaföldváron több mint 300 éven át nem volt katolikus pap. Bár a földbirtokos (Podmaniczky) evangélikus volt, a település református maradt. Podmaniczky anyagilag is segítette a református egyházat, majd megkapták a szabad vallásgyakorlás jogát is. Ugyanezt a báró nem tudta biztosítani az 173 3 körül betelepített evangélikus jobbágyoknak, akik tovább is költöztek Békésbe. Csak a református anyakönyvekből 1747 óta ismert Busznyák és az 1753-tól ismert Pócsik nevek mutatják, hogy néhány evangélikus család maradt, és reformátussá lett. A török hódoltság utáni évtizedekben a környéken visszamaradt törökök és különféle zsoldosok is megjelentek a településen.