Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 78 Baghy, Almássy, Harkányi. / 132 / A Blaskovics, Beniczky, Kövér nagybirtok Tiszaföldvár akkori területén voltak. Az 1949/50-ig érvényes közigazgatási határon belül élő Tiszaföldvárnak három vasútállomása volt.: Martfű vasúti megálló; Tiszaföldvári vasútállomás; Homok vasúti megálló. Martfű vasúti megállóhoz vezetett Kövér János nagybirtokos majorsági központjából a lóvasút,"lóré", s a gabonafélék szállítása mellett a legnagyobb forgalmat a cukorrépa batakaritásakor bonyolította le. Martfű volt a rakodóhelye a ma Mezőhékhez, akkor Tiszaföldvárhoz tartozó Kalapos tanyáktól a martfűi tiszahajlatig húzódó nagybirtok-láncnak. A Tiszaföldvár vasútállomás a település személyforgalmát bonyolította. A központtól kb. 3 km-re volt. Az állomás volt a rakodóhelye az állatkereskedelemnek - ló, szarvasmarha, sertés, néha juh -, mivel közel volt az évi 4-5 országos állat- és kirakodóvásár területe. A vasútállomástól keletre terültek el a nagygazdák 50-300 kat. holdas földjei; terményeiket itt rakták vasútra. Homok vasúti megálló a Beniczky - birtok tőszomszédságában volt. Ez a megállóhely volt a rakodási helye még az újkincsem Üjvirághegy, Űjbátor ( ez utóbbi cibakházi terület ) szőlő, gyümölcs és bor szállítmányainak. Homok bonyolította le Cibakháza személyforgalmát is. / 133 / 1887-ben a sertéstenyésztő vidéket kapcsolta be a vasúti