Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 79 forgalomba a kunszentmárton-szentesi szakasz, melyet Szentes önerőből épített ki. / 134 / Tiszaföldvárt ez annyiban érintette, hogy Szolnok mellett Szentes is a tiszaföldváriak bevásárlóhelye lett. Választhattak a szolnoki, szentesi kórházak között is. Más tervek is léteztek: pl. Pallós Ármin építési vállalkozó 1905-ben Tiszaföldvár-Mesterszállás vonalat képzelt el. Ez azonban nem valósult meg . Másik a 1912/13-ban a Csongrád-Tiszaug-Tiszaföldvár közötti vasútvonal terve, melyet később Mezőhék és Mezőtúr felé kívántak meghosszabbítani. Az I. vh. meghiúsította. /135 / ( 1952-ben avatták fel a tiszazugi - Kunszentmárton-Tiszaug vonalat - , amely csatlakozott a már 1896-ban megépült Lakitelek-Tiszaug vonalhoz. így végre összeköttetés létesült Tiszazug és Kecskemét között.) /136 / - Vízi utak A bronzkorban Tiszaföldváron bronzöntő műhely volt ( A mai r.kat. plébánia közelében ). A szükséges nyersanyagot valószínűleg a via commercialist megelőző vízi úton hordták oda. A vízi útra utal - ha esetlegesen is Gyárfás : A jászkunok története című művében . A Csörsz árok egy része a Tiszazugban nyugat-keleti irányban húzódott. Alpárral szemben a Tiszától Tiszasas, Csépa, Szelevény, majd Földvár és Öcsöd között Mesterszálláson át Gyomáig, Szeghalomig. Ezt a védőárkot ( sáncot ) keresztezte