Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 14 A katolikus nagybirtokosok egészen a második v. háborút megelőző időkig nem folytak bele a község életébe. Jellemző, hogy 1818-től a községi főbírók közül egy sem volt katolikus, és egy volt evangélikus. A főjegyzők között 1764-től /ekkoriban még nótárius volt a nevük/ 186p-ig nem volt más vallású, 1908tól volt egy evangélikus és 1908-1915 között egy katolikus,/róla viszont dűlőt neveztek el: Czingel A 7 dűlő/, ezután 1945-ig csak reformátusok. A református uradalmi béres azonnal visszaütött, ha megütötték, s vallási hovatartozástól függetlenül 48 ott volt még a "tiszazugi öntudat." A bármilyen vallású törzsökös községlakos nem állt be cselédnek. A földvári katolikus földesurak a dunántúli puszták nyomora elől menekülő jámbor katolikus cselédeket alkalmaztak. Azt a Podmaniczky-hagyományt általában követték az új birtokosok, hogy nem nyomorították agyon a cselédséget. A mindenkori Kövér Jánosoknál pl. volt cselédgulya, bérescsürhe, tudtak gulyást és kanászt fogadni. Az állatok takarmányozására har*> mados kukoricát kaptak. /A kukorica között megtermett a krumpli is, a takarmányrépa is, a takarmánytök is. Ez utóbbi - sütve - kitűnő téli csemege volt a gyerekeknek és az öregeknek./