Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 15 Az évek során számos cseléd öregkorára összerakosgatott annyi pénzt, hogy bent a községben tudott vásárolni egy rozoga házikót egy darab hitvány szöllővel. /A feljavítás a fiatalok dolga volt./ A beköltözöttek gyerekei, de az unokái biztosan nem z álltak be uradalmi cselédnek. A beköltözőiteket a törzsökös lakosok befogadták, s az említett unokák már magukat is törzsökös lakosoknak tartották. A pusztai elszigeteltségben megőrzött gazdag hiedelemvilágukat elvesztették, s átvették a reformátusok racionális világszemléletét anélkül, hogy katolikus hitükben akár csak megrendültek volna! A XIX. század közepétől a második v. háborúig a dunántúli katolikusok beáramlása folyamatos, átlagban évi 50-60 lélek. /1921-1930 között Ti|^aföldváron a "vándorlási különbözet" 691 lélek!/ A II. József népszámlálása és 1949 között, /kb. 240 év alatt/ a község meghétszerezte a laxx kosságszámát /2013 - 14281/ , s ez meglehetősen ritka jelenség! 1870-ben a felekezeti megoszlás a következő volt: Lakosságszám: 5640 ref: 4026, ág.ev: 916, r.kat: 577, gör.kat: 1, 50 gör.keleti: 4, izraelita: 110. Ez az áramlás Illyés Gyula szüleit is magával xGyerekkoromban az 1000 holdas és annál nagyobb földbirtokot uradalomna

k mondtuk. x

x1949/50 fordulóján Martfű önálló község lett, a héki puszta Földvárhoz tartozó részét pedig elcsatolták az ugyanekkor alakult Mezőhék községhez.