Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 10 a tárgyalt időszakon túl, a századforduló után pex dig a katolikus plébános is. A rabbi és a kis lélek számú izr. közösség inkább csak a tagok sorában te vékenykedtek. yr ^ A legnépszerűbb volt Gampel Béla, a nótakedvelő plébános, a társasági élet spiritus rectora. 1938 februárjában a sírjánál /püspöki engedéllyel/ apámék elmuzsikálták az egyik kedves nótáját: Fehér galamb száll a falu felett, Viszi az én bánatos lelkemet, Nem hall engem senki sóhajtani* Csak még egyszer szeressen valaki. Éppen az említett Népkör alapításának es szervezének idejére /1867-69/ esett Rózsa Sándor idilljí az utolsó szeretőjével. Ovodás-kisiskolás koromban ismertem Hruska Kati nénit, aki 1850 körül születhetett, és egészen fiatal lányként ment férjhez a bugaci pusztán egy számadó juhászhoz. A számadó hetekig úton volt a széles pusztán, "a Sándor" pedig ilyenkor megjelent az embereivel, útközben "szerzett birkával, kecskedudással. A birkát megfőzték, megették, azután a dudás fújta, s az ifiasszonyt táncoltatták. "A Sándor'a kecskeméti vásárokról szokott ajándékokat vinni K

ati asszonynak. Mint kisgyerek, nem nagyon figyeltem oda, csak azt jegyeztem meg, hogy melyik férjét ütötték agyon /a száma-