Pete István: Tiszaföldvár egyesületi életének 50 éve (1845–1894) (Tiszaföldvár) / 0734-1998

- 11 dót/, s melyikre gyújtották rá a csőszkunyhót, stb. Volt néhány eset, mert volt egypár férje Kati néninek, aki kilencvenvalahány éves korában halt meg. A község fejlődésének jelentős tényezője volt a lakosság felekezeti többszínűsége. Már az elsőnek érkező református letelepedők is a szélrózsa minden irányából jöttek, különböző ismeretekkel, szokásokkal, hiedelmekkel. A később érkező felekezetek az előbbieket gazdagították, és kialakult egy mindenkit befogadó, mindenkit megtartó /gyerekkoromban az elköltözés szenzációszámba ment!/, mindenkit egyenlő joginak, habár nem egyenlő tekintélyűnek tartó közösség. A községben 310 éven át /1590-1900/ nem volt katolikus pap. Bár a földesúr /Podmaniczky/ evangélikus volt, a község református maradt. A templomépítés körüli kezdeti zűrzavar után hamarosan megkapták a szabad vallásgyakorlás jogát. Ugyanezt a báró nem tudta biztosítani az 1733 körül betelepített evangélikus jobbágyoknak, akik tovább is köl37 töztek Békés megyébe. Csak a ref. anyakönyvekből 1747 óta ismert Busznyák, és az 1753-tól ismert Pócsik tót nevek mutatják, hogy néhány evangélikus család helyben maradt és reformátussá lett.