Jakab Julianna: Névtani vizsgálatok a tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskola alsó tagozatos tanulóinak körében (Tiszaföldvár, 1990) / 0727-1998

3 Bevezetés Nyelvi műveltségűnk alapvető eleme a névkultúra: a nevek megválasztása, alkalmazása, használata. A nyelvi jelenségek közül legkorábban a nevével kerül kapcsolatba az egyén, ez az a szó amelyet legtöbbször hall, leghamarabb megért s ezt egész életén keresztül visel. Minden embernek szimbolikus, de jellemző ismertető jegye a név, melynek alakulása kölcsönös kapcsolatot feltételez a viselővel és a használókkal, s ezek nyelvi, szokásbeli alkati sajátsága, külső - belső tulajdonsága szerint változik bizonyos határok között. Ezeket a gondolatokat Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek (Bp., Akadémiai Kiadó Pb. 1974) cimű müvében már megfogalmazta. Ezeket figyelembevéve a célom a szóbeliség, és a nevek rögzitése. Vizsgálni szeretném, hogy miért adták a szülők ezeket a keresztneveket gyermekeiknek. Két feladatot tűztem ki magam elé: egyrészt a mai magyar közelebbről a tiszaföldvári Ószőlői Altalános Iskola alsó-tagozatos gyerekek személyneveinek nyelvi (funkcionális, alaki szerkezeti jelentéstanig rendszerének, továbbá a névdivat hatóerőinek és a becéző nevek öröklődésének a bemutatását és vizsgálatát.