H. Nagy Eszter: Szőlő- és gyümölcstermelésünk fejlődése a felszabadulás után (1964–1965) (1998) / 726-1998

- 3 -lakosság gyiimölcsfogyesztása — messze elmaradt a korszerű táplálkozás

követelményeitől, s az egy főre jutó fogyasztás jóval alatta maradt a világátlagnak.

A felszabadulás után meginduld, s napjainkban is tartó fejlődés igen nagy változást hozott mezőgazdaságunkban /2. sz.mell}/.

A gyümölcsösök területe Hazánk mezőgazdaságilag hasznosított területének alig 1 $-a. ízzel szemben az értékképzést tekintve messze a területi arányt meghaladó a részesedésük. Ezért területük növelése, különösen más kultúrákkal nem hasznosítható területeken, feltétlenül a termelés belterjes irányú átalakítását eredményezi. - - - A termelés növeléséhez az adott ságok megvannak, elsősorban a nagyüzemi gyümölcsösök területének memelésével. II. ötéves tervünk a gyümölcstermelés 20 £-kal való növelését tervezte. Bár gyümölcseink hő-, csapadék- ós talajigénye sokszor alaposan eltérő, mégis többségük az ország minden területén termeszthető. ---- Legtöbb gyümölcsnemnek természeti, gazdasági és társadalmi tényezők hatására kialakult termőkörzete van, ahonnan azokat belföld piacra, exportra, vagy ipari feldolgozásra szállítják. A természeti stb. tényezők hatására létrejött termőkörzetek ott alakultak ki, ahol a fajta igényei a legmegfelelőbben biztosíthatók, az ilyen táj az optimális táj. Ezért fontos a természeti optimumok fajtánként! meghatározása sürgősen. A teljes megoldás nagyban hozzájárul a gyümölcstermesztés mennyiségi és minőségi fokozásához / í?76-79Í

Az optimum fogalma /és tartalma/ mindig viszonylagos — a környező területekhez mérten. Ez vonatkozik természeti és gazdasági vonatkozásokra egyaránt. Hazánk 13o pontján felállított gyümölcsfe-ológiai állomás szolgálja azt a célt, hogy az eredmények alapul szolgáljanak a természeti optimumok kijelöléséhez. Ezek a kijelölések várható ós kiszámítható többbrmelóshez vezetnek /17í 321» /.— Ha gyümölcstermelésünk mai helyzetét nézzük: a mérsékelt övi gyümölcstermesztésben középhelyet foglalunk el. Túlsúlyban az almafélék és a csonthéjasok vannak, de megtaláljuk az északibb bogyós gyümölcsöket is, amelyek termelése most van ugrásszerű fejlődésben, valamint a déli szérmazásuekat is: dió, szelidgesztenye stb.— A gyümölcsök tápérték szerint is igen előkelő helyet foglalnak el táplálkozásunkban. Tápértéküket Id. a 3« sz-u mellékleten f Értékeket megszabja a sokszor magas munkaerőszükséglet, amelynek kielégítése gyakran problémát jelent /^ez.mellj/. - - - Egyik fő cél: adott