H. Nagy Eszter: Szőlő- és gyümölcstermelésünk fejlődése a felszabadulás után (1964–1965) (1998) / 726-1998
Legtöbb gyümölcsféleségnél a sajátos éghajlati és talajlgények annyira meghatározottak« hogy azokat alig lehet eredeti hazájukon kívül termeszteni» ill. akklimatizálni. Bár ma már a szovjet és más népek tudományos munkája nyomán sikerült olyan hibridek kitenyésztése, amelyek eredeti szűk földrajzi határaikat áttörik, termesztési területeik megnövekednek /48., 246-267/. A gyümölcsfák éghajlati és talaj igényeit Id. a 1. sz-u mellékleten! A természeti feltételek mellett szorosan ott vannak a társadalmi feltételek is. A gyümölcs népélelmezés szempontjából igen jelentős és keresett. Nagyüzemi termesztésénél az első feladat, s egyben probléma is, a munkaerő biztositása. A gyümölcstermelés munkaigényes feladat, szükséges a rendszeres, időben végzett gondozás / 7<>; ЗУ; /. Ez a feltétel azonban gyakran ütközik akadályba, jelent munkaerő problémát, ami pedig káros kihatással lehet a termelésre. A munkaerőhiány napjaink mezőgazdaságának égető kérdése, megoldása sürgős feladat. A munkaerőhiányt részben a gépesítés pótolja, de nem old meg minden feladatot. A megoldás az alkotó, gondolkodó, épltc emberre vár. A mezőgazdasági tanintézmények egyre több fiatalt vonzanak a mezőgazdasági pályákra, ezt gimnáziumunkban is tapasztál juk, s akkor megoldódik ez a kérdés is. Addig ? Azt hiszem, hogy a mezőgazdasági szakemberek és irányítók is szeretnék ismerni a választ, nemcsak én. A szocialista államokban a gyümölcstermelés tudományosan vezetett és irányított, specializált állami gazdaságok, termelőszövetkezetek feladatává válik. Feladatunk egyre több ilyen állami gazdaságot létre hozni és eredményes működésűket konkrétan elősegíteni. Fokozottabban kell törekedni arra, hogy a városok körül kialakuló zöldövezetekben egyre több gyümölcsös kapjon helyet. Ez nagyban javítaná a városok friss gyümölccsel való ellátását / 69» 196-188/.— Hazánk természeti földrajzi helyzetéből szárniazó előnyök teszik lehetővé azt, hogy országunk a megtermelt gyümölcs féleségekből a belső szükséglet fedezése mellett igen jelentős mennyiséget exportálhasson is a hűvösebb nyaru észak- és nyugateurópai országokba. Ennek ellenére azokban a felszabadulás előtt nem termeltek annyi gyümölcsöt, amennyi kielégítette volna a két szükségletet, főleg a belső, népélelmezési igényeket. A gyümölcsfák 2/3 része törpe- és kistirtokon helyezkedett el, részben pedig házikerti, szőlővel vegyes szórványgyümölcsösökben, amelyekben alacsony hozamokkal elsősorban exportra termeltek. Ilyen körülmények között a belső piac ellátása —főként a városi
