Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban / 0687-1998

lik, annak alvadékotiyságál, sziliéi, slb. Ma aztán elegendő mennyiséget kieresztettek a vérből, akkor a két sebszélt gombostűvel összehúzzák s a lónak sőrényszőrévcl nyolcas hurkot fonnak a tü két vége körül s igy álliiják el a vérzés!, a sebre pókhálót tesznek, azután arra a falról meszet kaparnak. A rendesen felfúvódott >kolikás« betegnek a hasát villanyéllel dörzsölik s ecetes csutakkal csutakolják. Belsőleg szájon át ecetesfoghagymát adnak keserüsóval együtt. »Hugykolikánál« a hiruivaru állatnak a hugycsövébe, nőivarú állatnak a hüvelyébe tormát, vagy sóspaprikát tesznek. Vannak olyan »kolikás« lovak is, amelyek szerintük »egérfészkel« eltek s azoknak »egere« vau. A fültőalatti nyálmirigyet ilyenkor vakaró nyelével dörzsölik kimerülésig, hogy onnan az »egerei kiűzzék*. f) Szarvasmarhák, ha nem kérödzenek, azokv nak dohányt, keserűsót, sós szalonnát, szódabikarbónát adnak, ha ez sem használ, akkor élő békát nyeleinek le a beteggel. g) Dobkórnál, felfúvódásnál a beteg állat szájába egy darab fat tesznek, azt a szarvhoz kötöz.ik egy kötéllel s az istálló ajtaját becsukják, hogy fülledt lic'ycn legyen az állat. A súlyosabb esetben bicskával megszúrják a bendőt a bal liorpaszo'.i s nádcsövet tesznek a sebnyilásba. h) A néplélekben talán legmélyebben vert gyökeret a »táragy vagy tályog« ról alkotolt babonás felfogásuk. Szerintük kélféle »táragy« vau u. m. a »vér tár agy* és a »Sárviztáragyz. Az előbbit előidézi a vérnek hirtelen való megszaporodása, — amit különösen a tavaszi harmatos legelőn kap meg nz állit — vagy a ver4o

s