Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban / 0687-1998

ki kell, liogy jöjjön elébb vagy utóbb a »kelevéuy«, inert másképen később gyakran »táragyos« lesz az állat, amelyik »uem tisztul ki* fiatalkorában. c) Kis állatoknak a köldökzsinórját nem kötik el azért, mert azon is ki kell csepegni a »rossz vérnek*. d) Ha valamelyik állat nem eszik rendesen, akkor annak az az oka, hogy pl. lónak a (keményszájpadlása) a »szájbékája megdagadt^ ezért ezt késsel belnsogatják, szarvasmarhának »zabja van« (a nyálkahártya normális természetes szemölcseit) késsel levagdalják, sertésnek «esik ja van» (a száj nyálkahártya kiemelkedése) levágják. Ha ez sem segit akkor »a farkasfogai« keresik (számfeletti előzápfog) s azt kiütik. I la ez sem használ, akkor reszelőt lesznek az állat szájába s azt rágatják a beteggel . . . e.) Ha valamilyen állat — leggyakrabban a ló — kolikás tüneteket mutat azaz lefekszik, hempereg, hasa felé rug, összegörnyed, reszket, öklöndözik, nem eszik, kapar stb. aminek belső szervi megbetegedés az oka, akkor szerintük aszerint kell »kezelni« a betegségei, hogy az milyen »kolika«, mert ez szerintük csak két féle, u. m. vagy »szélkolik(l« vagy »liugykoliláit az előbbinél »szél nem megy a jószágtól« azutóbbinál »megállott nálla a vize-let«. Azelőbbinél teljes rajta-rajtában izzadásig hajszolják a szegény beteg állatot, azután ha még ez sem használ, akkor a nyaki vivőéren »megerelik« az állatot rendesen ugy, hogy a nyaki vivőeret a toroklati viszérbarázdában kötettel leszorítják s közönséges »bicskával« átvágják a vivőeret. Amidőn a vér folyik, babonás aggodalommal figye-