Dr. Gonda Sándor: Babonák és kuruzslások a Tiszazugban / 0687-1998

A természet titkai izgatták már az ősember fantáziáját is s azóta állandóan folyik a megfeszített, kutató munka a természettudományok műhelyében. Az állatorvosi tudományban is napról-napra lijabb felfedezések látnak napvilágot s ujabb gyógyszerek és gyógymódok szorítják ki helyükből a régieket. Egy arab közmondás szerint: »A kutya ugat, a karaván haladó:. Vagyis hiába acsarkodunk az ujabb tudományos megállapítások ellen, minden tudodományág halad előre a maga utján s aki azokkal nem tart lépést, az lemarad. Az elsőrészben felsorolt különböző babonák és kuruzslások a régi tnult világ utjelzőkövei, amelyek mellett az évszázadok előtti természettudományok megállapításait vivő »teve karavánok* elhaladtak. Azóta a »sivatag hajóját* a tevét a hernyótalpu autók szorították ki, amelyek felett hatalmas gépmadarak repülnek, megterhelve a modern technika sohasem remélt vívmányaival, hogy azokkal a természettudósok kutassák a beláthatatlan sivatagokat, a feneketlen tengereket, az égigérő havasokat, a dermesztő rejtelmes sarkvidéket éppúgy, mint a szabad szemmel nem látható, végtelenül apró terményeknek, a baktériumoknak hatalmas, népes birodalmát. A régi babonák lassan az emlékezés sirjába kerülnek, mert ugyan nagyon elmaradott embernek kell lenni annak, aki még ma is elhiszi azt, hogy mondjuk: »Erzsi néni« ránéz a kiscsikóra s az »feltétlenül megbetegszik, ha csak »Erzai néni« a szájába vett vízzel meg nem mossa a kiscsikó szemét s utána meg nem törli azt az inge aljával ? Nem tagadom én sem, hogy bizony vannak »szurós szemü« öreg né-