Bencéné Nagy Györgyi: A tiszaföldvári Polgári Társulati Alap jelentősége a település monográfiájának tükrében (Tiszaföldvár, 1995) / 0635-1996

- 6 A 15 éves háború idején Földvár elpusztult, s még 1614ben is lakatlan puszta volt. 1614-ben a birtokjogot Bosnyák Tamás füleki várkapitány szerezte meg, aki 1620 táján református lakókkal népesítette be a lakatlan pusztát. 1647-ben már 6 portát számolhatott, ám amikor a török II. Rákóczy György ellen Lippára vonult, úgy elpusztult, hogy az adóporták száma mintegy 3-ra csökkent. Ezt követően gyorsan váltakoztak apró kisnemes, vagy végvári katona birtokosai, anélkül, hogy akadt volna közöttük olyan, aki határozott befolyást gyakorolt volna a falu életére. A névtelen birtokosok kezén azután ebek harmincadjára került a helység. Számtalan földesura között Háncsok György is szerepel, de a régi birtokosok közül a szalay Barkóczyak, Forgáchok s mások is számot tartanak a jövedelemre. Eközben a török és a végvári katonaság pusztításai alatt a lakosság újra csökkenni kezdett. A török elleni felszabadító harcok során ismét lakatlan pusztává vált területet Forgách Simon és Bertóti István szolnoki várkapitány szerezte meg. 1701 után a település rövid időre újra benépesült, ám a falu birtokosai kíméletlenül kiszipolyozták ezt a kevés számú jobbágyot, akik a pusztulások után igyekeztek letelepedni. A portákra kivetett adó mellett a végvárak fenntartásának költsége is a népra nehezedett. A jobbágyszolgáltatásokhoz tartoztak még a közmunkák és a XVII. század második felében bevezetett fogyasztási adó is. Forgách 1703-ban adómentesség biztosításával támogatta a földvári pusztán letelepedő szegényeket. Az új lakók azonban csak rövid időt tölthettek békében, mert 1706-ban a délvidéki rácok átvonulása során a falu ismét elpusztult. d.) Tiszaföldvár története a XVIII. században A török kiűzése után nehezen haladt előre Földvár újratelepítése. Az új lakosság jelentős része nem lesz egyszerre állandó lakos.